November 17-én érkezett meg a hazai mozikba a Twilight Saga legújabb része, a Hajnalhasadás – 1. rész.
Ahogy azt már megszokhattuk, a bemutatóhoz igazodva megjelent a
filmzene is, mely az eddigi három részhez hasonló sikerre számíthat a
rajongók körében. Az előző három rész soundtrack-albumaiból világszerte
7,5 millió példányt adtak el, és számtalan slágerlistás dallal
ajándékozták meg a közönséget.
Ha
Twilight filmzene, akkor mindenkinek elsőre a Muse együttes ugrik be.
Stephenie Meyer kedvenc együttese (saját bevallása szerint az együttes
inspirálta a vámpírok megjelenítésekor – amit a Muse tagjai állítólag
nem fogadtak kitörő örömmel) eddig minden Alkonyat filmhez írt zenét, a
legnagyobb sikert talán a harmadik rész, a Napfogyatkozás
betétdala, a „Neutron Star Collision (Love is Forever)” című dal érte
el, ami egyes (nem kissé ironikus) vélemények szerint a film legjobb
része. Nem vagyok egy nagy Muse-rajongó, de ezzel mélyen egyet tudok
érteni.
Nos,
Muse ezúttal nincs, és a rajongók legnagyobb bánatára ezúttal a
csillámlóan csodaszép vámpírt, Edwardot játszó Robert Pattinson sem
énekel a korongon. Helyettük kapunk tizennégy színvonalas popdalt és egy
instrumentális számot az eredeti filmzenét jegyző Carter Burwelltől.
A
dalok egy része a történethez illő nagyszabású, itt-ott fájóan
könnyes-romantikus (de szerencsére csak igen ritkán nyálas) szám – nem
láttam a filmet, de el tudom képzelni, hogy tökéletes aláfestésül
szolgálnak a látványhoz. Az elsőként debütáló kislemez a Grammy-díjas,
többszörös platinalemezes Bruno Mars „It Will Rain” című száma, egyből a
rádiós játszási listák élén nyitott, nem is érdemtelenül – még nem is
tudtam, hogy a Breaking Dawn betétdala, amikor már napjában többször
hallottam a rádióban, és még tetszett is (más kérdés, hogy azóta naponta
legalább háromszor leadják, és már halálosan unom).
Ugyanezt
a drámai szerelmes vonalat képviseli Angus & Julia Stone „Love Will
Take You”-ja, Christina Perri „A Thousand Years” című száma, és az Iron
& Wine „Flightless Bird, American Mouth” című dala. Szerencsére
helyet kapott a korongon jó néhány keményebb (már az előzőekhez képest,
azért nem kell death metalra számítani) szám is, mint a The Features
„From Now On” című száma, a The Belle Brigade „I Didn’t Mean It”-je,
vagy a Cider Sky „Northern Lights”-a.
Személyes
kedvenceim az Imperial Mammoth „Requiem on Water”-je, az Aqualung &
Lucy Schwartz „Cold” című dala és Mia Maestro „Llovera”-ja, melyek a
pophangzást ötvözik némi tradicionális zenével, megjelenítve valamit
abból a halvány misztikumból, ami itt-ott azért fellelhető a
történetben.
Ahhoz
képest, hogy mennyire irritál az egész Twilight-jelenség, meglepődtem,
hogy ennyire tetszett az album, úgy gondolom, a Twilight-rajongókon
kívül számot tarthat a dallamos, igényes popzenék kedvelőinek
érdeklődésére is. Házibulik nyugisabb szakaszaira, vagy csak a borongós
téli esték felpörgetésére kiváló. A rajongóknak egy kis ráadással is
kedveskedik a kiadó: a kísérőfüzetet széthajtogatva egy posztert kapunk,
rajta Bella, Edward és Jacob hármasával – szerintem rettenetesen ronda
kép, de egészen biztosan lesz, aki örül neki.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése