Melania Mazzucco: Egy tökéletes nap

Melania Mazzucco regénye egyetlen nap krónikája, 2001. májusának negyedik napjáé, amely egy maroknyi római számára sorsfordító nap volt. Két széthulló család tagjainak életébe nyerhetünk bepillantást, akiknek élete meghatározhatatlan mintákat követve fonódik egybe, majd hullik szét, és halad az elkerülhetetlen, tragikus vég felé. Már a regény első lapjain ízelítőt kapunk a végkifejletből, a nap végén eldördülő lövések indítják a cselekményt, ám ekkor még nem világos, ki lőtt és kire. A lövéseket megelőző huszonnégy óra történései adják meg a választ a kérdéseinkre, ám ez a válasz olyannyira megdöbbentő, nyugtalanító és hihetetlen, hogy olvasás közben azt kívántam, bárcsak ne tudtam volna meg.

A két család tagjai Antonio Buonocore volt rendőr, aki testőrként tevékenykedik az újraválasztásáért küzdő Fioravanti képviselő mellett, a testőr elvált felesége, Emma, aki folyamatosan menekülni kényszerül férje beteges, féltékeny ragaszkodása elől, gyermekeik, a lázadó, ízig-vérig kamasz Valentina és a gátlásos hétéves Kevin, az ő kis barátnője, a politikus lánya, Camilla, édesanyja, a fiatal Maja, és féltestvére, a lázadó Zero. Az ő életük gabalyodik össze ezen az egy napon, amikor valahogy mindenki máshol van, mint ahol lennie kéne és mást tesz, mint amit tennie kéne. Hozzájuk csatlakozik egyszerre kívülállóként és némileg a végzetes eseménysor egyik legszerencsétlenebb közreműködőjeként a kamaszlány irodalomtanára, Sacha.

Senki sincs a helyén ebben a történetben. Antonio vissza akarja szerezni a családját, bármi áron, és ezért erőszakos tettektől sem riad vissza, Emma épp elveszíti amúgy is megalázó munkáját, és az esélyt hogy gyerekeivel elköltözzön anyjától, aki folyamatosan felhánytorgatja neki, hogy elhagyta férjét, Valentina dühös az anyjára, amiért elhagyta az apját, és őt kiszakította megszokott életéből, Kevin pedig nem találja a helyét a kortársai között, kívülállóként csöppen a kis Camilla puccos partijára. A politikus családjában sem jobb a helyzet. A képviselő épp kiesni látszik a pártja vezetőjének kegyeiből, ráadásul rossz választási beszédet mond egy rossz helyszínen, fiatal felesége függetlenségre vágyik, és épp lakást keres, huszonéves fia lázadócsoportba keveredik, és épp globalizációellenes robbantást hajt végre.

Mindenki rosszul érzi magát a bőrében, mindenki lázad vagy küzd valami ellen, a könyv masszív társadalomkritika és ami a legérdekesebb, épp Olaszországból, a családi értékek egyik fellegvárából kritizálja a család intézményét, mint ami napjainkra teljesen szétesett, elértéktelenedett, elvesztette lényegét. Fioravantiék családi élete a látszat köré épül, az apa nem tud mit kezdeni fiával, nem érti és nem is érdekli, mi rejlik a tipikus jó családból származó lázadó felszíne alatt, a feleség közelebb érzi magához mostohafiát, mint férjét, a kislány pedig, mindenki dédelgetett, elkényeztetett kis hercegnője megmagyarázhatatlanul fél mindentől. Buonocoréék családja pedig a tipikus patriarchális családmodell csődjének példája. A férj erőszakos, uralkodó hajlamú ember, aki beteges féltékenységében kínozza szép és vonzó feleségét, a gyerekek pedig őrlődnek a szüleik között.

Látszólag összefüggés nélkül történnek az események, ám végül minden apró momentum hozzájárul a nap végi tragédiához, szép lassan egybefonódnak a különböző történések, és meglátjuk, hogy minden apróságnak jelentősége van. Egy végzetes döntés, mely elvezet a pokol egyik bugyrába, és az este csalóka nyugalma, amikor az egyik szereplő végre úgy érzi, kap egy esélyt az élettől, egy kis boldogságmorzsát, vagy csak egy kis nyugalmat, csakhogy addigra mi már tudjuk, hogy ő fog a legjobban szenvedni az új nap hajnalán. Iszonyú az utolsó pár óra, amikor már sejtjük, hogy mi történt, amikor eldördültek azok a bizonyos pisztolylövések, és tehetetlenül olvassuk, hogy haladunk a vég felé.

Nagyon erős könyv, a befejezés tényleg eléggé földhöz vág, kíméletlen, tabudöntögetően drámai. Jó lenne azt hinni, hogy ez csak fikció, ilyen a valóságban úgyse, de tudjuk, hogy nap mint nap történnek hasonló tragédiák. Az a fajta könyv, amit nem szívesen olvas az ember, de kegyetlenül jó.

Kiadó: Európa