recenziós epigonvers
A férfi ha negyven, a nő… (ki se mondom
jobban fáj neki, érti a kánya) -
néha letört, de néha a gondon
úgy gázol mint Jani verslavinája;
a nő… na ha annyi, a férfi ha vénül
de még bizsereg töke és vaginája,
könyvesboltba ha nézni beszédül
ott integet Annus verslavinája –
és persze a témán gördül a többi,
Judit Ágnes, Kriszta, Noémi, Tamás;
és neve-nincs lavinás is özönnyi,
kötetbe való amatőr útitárs -
ez az egy fáj picikét, érti, ki érti -
hisz annyiba’ szárnyalt gerjedelem!
Versben a számos nő meg a férfi
de negyven… ennyi a terjedelem.
***
Negyvenedikre a bőrbe zilál
szemkörnyékre seregben
ráncot a gond, ha beszív, ha piál
csak horkol az édes öledben?
Lópikulát! Csupa tűz ez a kóc,
ha elég is, lángol a Jancsibohóc…
Persze veled. Mert kell a szemed!
Parazsától vígad a télben -
akinek nem jut ilyen hevület
kialudhat? hogyne, megértem.
Negyvenedikre ha nincs aki szén
csak füstölsz kurta magányod egén...
***
Még nézek utánad ahogy tovalépkedsz,
még hamvas a bőr, feszes, izmos a far,
de nem delejez - korom így belemérgez
csak hagyom, ahogy elnyel az utcakanyar?
Már negyvennyolc őszt hordoz a vállam,
még sincs panaszom, mer’ a cerka feláll -
de látod, e korban már annyi világ van,
hogy a képzeletembe’ se izgat e bál.
Ha elhagyod egyszer a negyedik ikszet,
ha a test kapuzár, s pánik delejez
hogy az ifjabb bika teste pedig szebb -
úgy éld ahogy élem, hogy milyen ez:
még nézek utánad, hűlt helyedet még -
vár forgalom, élet, az annyi világ.
Várjon haza téged is az, ki a kedvét
kedved anyagából szabja alád…
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése