Zárójelekben

Nagy örömmel tudatom veletek itt is, hogy a Napút idei 9. számának mellékleteként (amely szám egyébként Serbus manier címmel a honi szerbek kultúrájának szentelődött) megjelent életem első könyve - a Zárójelekben. A verselemzéseim láttak benne immár e formátumban is napvilágot - a blog rendszeres olvasóinak ismerősök lehetnek, hiszen (néhány megosztásnak és a rárepülő rengeteg diáknak köszönhetően) ezek a legnépszerűbb posztjaink. Persze némileg átdolgozva - ha teljesen más megközelítést nem is követel egy blogbejegyzés, mint egy (elsősorban a szakmának szóló) esszé, azért a megjelenés alkalmat adott némi önlektorálásra. 

Könyvnek hívom ezt a Káva Téka sorozatában megjelent, alig harminc oldalas kis füzetet - tehetem, mivel önálló ISBN-száma van (szakmán kívülieknek: ez a könyv afféle személyi száma). A kiadóm, Szondi György szavaival: eztán aki meg akar jelenni a sorozatban, az a Zárójelekben által magasra tett lécet kell megugorja. Persze ezt a maga meglehetősen kiismerhetetlen, nagyon jellegzetes humorával mondta, miután összeszerénykedtem magam előtte - mintegy megilletődve az igencsak illusztris névsortól, szerzőktől fordítóktól és kritikusoktól, akiknek a művei a Káva Tékában már nyomdafestéket láttak. 

A tartalom:

Egy perccel az ítélet után - Pilinszky: Apokrif 

Az igazság bűvöletében - Szabó Lőric: Semmiért egészen 

Ezt a létet odább tolni - József Attila: Ülni, állni, ölni, halni

Stílusbravúr és kortükör - Petőfi Sándor: Befordúltam a konyhára...

Időhíd a tölgyek alatt - Arany János: Mindvégig - Letészem a lantot

Komponált ötletek jegyzéke - József Attila: Nagyon fáj

Egységnyi éh az egységre - Nemes Nagy Ágnes: A szomj

A legszükségesebb szavak horizontnyi távlata - a haikuról és Fodor Ákosról

Látható, hogy valószínűleg a szakmának épp nem mondok túl sok újat - a művek javának könyvtárnyi irodalma van. Nekem az a fontos, ahogyan mondom. A saját ráismeréseim akartam megosztani - gyakran az említett könyvtárnyi szakirodalmak ismerete hiányában inkább: a magam rácsodálkozásait. Nagyon megtisztelő, hogy a kiadó ennek ellenére méltónak érezte a megjelentetésre. Itt kell megköszönnöm Kotász Zoli barátomnak az áldozatos munkát - az ő makacssága nélkül ezt a lehetőséget is hagytam volna a kutya szájában, azt hiszem...

Önállóan sajnos nem szerezhető be; a Napút idei 9. számával együtt viszont megvásárolható a nagyobb folyóirat-árusítóhelyeken, Írók boltjában - ha másképp nem, a Napkút kiadótól. Majd szeretném ezt a vasat ütni, amíg meleg - bár épp kettészakadt bennem ez a vágy: egyfelől olyan lerágott csontokra szeretnék továbbra is rápillantani, mint József Attilától A hetedik; másfelől olyan rejtett kincseinkre rávilágítani, mint Csajka Gábor Ciprian csodáltos Hard kier-kötete. Lesz ami lesz... "táncolni kell, uram, a zene majd csak megjön valahonnan" mondja Kazantzakisz Zorbája - azt már én teszem hozzá: "...ne törjön ritmust, ha a tánchoz, mit rég jársz, megjön a zene!"