Programajánló - 2014. december

Szokjuk még ezt a csendesedést a túlpörgetett nyári-őszi hónapok után – november a maga visszafogottabb programjaival is ajándékozott nekünk néhány feledhetetlen élményt, de már érezhető volt az átmenet az otthont és az ünnepet előtérbe pakoló adventi időszakra. Melybe két napja immáron naptár szerint is megérkeztünk – én, bevallom, kicsit hamarabb – így már „legálisan” mondható, hogy olvasás-filmnézés-koncertezés helyett a karácsonyi készülődés a legfőbb programpont.

Bomo Art - az elsőszámú célpont minden vásárban.
Hagyományos karácsonyi határidőnapló, notesz, könyvjelző,
képeslap és csomagolópapír beszerzéseink terepe...

Például a karácsonyi vásározás – ahol számomra legkevésbé sem a vásárlás a fontos. Óh, igen, gyermeteg csodavárásom és érzékeny ünnep-szenzoraim meglehetősen védtelenné tesznek a lámpásokkal körbeaggatott, forraltborillatú terekkel, a didaktikus fényfestésekkel, a szebbnél szebb kézművestermékekkel, a lelkes mesterek kóstolóival, a kedvenc árusokkal évről évre történő összekacsintással szemben. De tudjátok mit? Nem érdekel… Az sem, hogy a Vörösmarty tér egyre vásáribb és láthatóan egyre inkább a turistákat célozza – van helyette más, máshol, egész közel is, de kijjebb, a külső kerületekben is. Lehet válogatni bőven – lehet fanyalogni is persze, csak nem értem, miért kell – senkinek sem kötelező elmenni, tolongani, vásározni, rácsodálkozni; de aki szeretné, annak engedtessék meg, hogy élvezze…

Azért a vásározás, süteménysütés, lekvárfőzés, ajándékkészítés közepette csak-csak becsúszik pár kultúrprogram is – ha más nem, mozi biztosan, elvégre ha december, akkor immáron harmadik éve Hobbit-film! December 18-án mutatják be a hazai mozik Zsákos Bilbó gigantikusra hizlalt kalandjának harmadik felvonását, és noha az első két résszel kapcsolatban azért voltak fenntartásaink jócskán (ami persze nem akadályoz minket abban, hogy újra meg újra betegyük itthon a lejátszóba…), az nyilvánvaló, hogy ott a helyünk valamelyik premier előtti vetítésen. Apropó, Hobbit! Ha valaki nem tudná, mit ajándékozzon a megyelakók rajongóinak karácsonyra, érdemes vetni egy pillantást a Smaug pusztasága bővített változatára – hozzánk hasonló rajongók számára a legjobb karácsonyi programok egyike a végeérhetetlen forgatási extrák reggeltől estig tartó bambulása, szóval nagyot nem hibázhattok vele, higgyétek el.

De még mielőtt belevetnénk magunkat az ilyenkor szokásos Hobbit-maratonba, vár ránk két koncert. December 15-én a Művészetek Palotája egy igazi dívát lát vendégül Marianne Faithfull személyében – bevallom, én sokkal inkább múzsaként, mint művészként ismertem őt eddig, ám rettentő kíváncsi lennék rá a színpadon. „Marianne Faithfull tizenhét éves volt, amikor Mick Jagger és Keith Richards „As Tears Go By” című dalával 1964 nyarán feltűnt Londonban. Azóta a folk, a beat, a rhythm & blues, a rock és a Kurt Weill-dalok birodalmában egyaránt maradandót alkotott, úgy őrizve meg frissességét, hogy közben szemernyit sem adott fel önazonosságából és felkavaró személyességéből. Ötvenéves pályafutása során olyan klasszikus albumokat tett az asztalra, mint a Broken English, a Strange Weather, a 20th Century Blues vagy a Before the Poison. Ez a koncert a vadonatúj albumát beharangozó, ősszel indult 50th Anniversary Tour jelentős állomása.” 

Hogy lehetőségem lesz-e megnézni magamnak, még nem tudom, már csak azért sem, mert miközben a díva a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem színpadán varázsolja el közönségét, a Fesztivál Színház színpadán Radnóti Miklós halálának évfordulójáról emlékeznek meg kortárs színészek és zenészek. „Radnóti Miklós halálának hetvenedik évfordulója és a Holokauszt-emlékév alkalmából rendkívül izgalmas estet hozott létre két kiváló színész, Mácsai Pál és Fullajtár Andrea három kivételes képességű muzsikussal: Dés László szaxofonművész-zeneszerzővel, Dés Andrással, a fiatal dzsesszmuzsikus-generáció legelismertebb ütőhangszeresével és Lukács Miklóssal, a kimagasló tehetségű cimbalomművésszel. Nem hagyományos értelemben vett irodalmi estről van szó: vers, próza és zene egyedi párbeszéde ez a produkció, amelyet a művészeti ágak átjárhatósága, a fellépő művészek egyedi, utánozhatatlan előadásmódja tesz különlegessé. A zenei improvizációk folytonosan reflektálnak a prózában, versben elhangzott gondolatokra, így költészet és zene között rendkívül izgalmas párbeszéd alakul ki. Az est műsorán Radnóti Miklós versein, naplórészletein, korabeli dokumentumokon kívül kortársainak versei, írásai is szerepelnek - mind olyanok, amelyek kapcsolódnak Radnóti életéhez, munkásságához és korához, s van a mához szóló üzenetük is. Mindez a legjobb Radnóti-szakértőnek, az életmű legalaposabb ismerőjének számító Ferencz Győző érdekfeszítő, megrázó összeállításában, Mácsai Pál rendezésében, és az előadóművészek nem mindennapi, érzékeny, szuggesztív tolmácsolásában. Erős, intenzív, feledhetetlen este lesz.” Hmmm… Van egy pici „melyik kezemet harapjam le?” érzésem, de most azt gondolom, a Radnóti-est lesz a befutó. 

Az viszont egy percig sem lehetett kérdéses, hogy advent utolsó vasárnapját (is) a Müpában töltjük, mégpedig a Bin-Jip régóta várt új nagylemezének bemutató koncertjén – számunkra egyértelműen ez az őszi-téli szezon egyik legizgalmasabb zenei eseménye, túlzás nélkül tűkön ülve várjuk, azt pedig forrón reméljük, hogy a koncert napján már a lemez is a kezünkben lesz! „Bemutatja régóta várt új albumát a Bin-Jip! Az Andrew J produceri munkájára, Harcsa Veronika különleges énekére és Gyémánt Bálint egyedi gitárhangzására épülő projekt tagjai három éve dolgoznak az új lemezen, melynek felvételére vendégelőadókat is hívtak. Az új lemez teljes anyagát a Müpa közönsége hallhatja először. A koncert vendége a világhírű trombitás, a Blue Note kiadó művésze, Erik Truffaz lesz, akivel a zenekar másodízben működik együtt, és aki korábban saját zenekarával is szólaltatott meg Bin-Jip-dalokat Harcsa Veronika vendégszereplésével. Az esten részt vesz a Kiégő Izzók nevű vizuális csapat is, amellyel a Bin-Jip korábban a Planetáriumban adott nagysikerű koncerteket. A Kiégő Izzók a Müpa színpadára is elhozza azt a kivételes látványt, hiszen a zenekar fölé épített gigantikus félgömbre fognak térhatású animációkat vetíteni.”

Egy titkos vágy a végére: évek óta szeretnék egyszer a karácsonyi időszakban Diótörőt nézni :) Nem vagyok nagy rajongója Csajkovszkijnak, nem szeretem különösebben a balettet, Hoffmann meséi sem a szívem csücskei, és nem, nem vagyok már gyerek – mégis, úgy érzem, ez kell az én kis lelkemnek. Előbb-utóbb biztos megvalósítom – ki tudja, lehet, hogy már idén...