Problémázós könyvmoly

Mindig olyan lelkesen olvasom a kolleginák körbeposztjait, ilyen könyves kérdőíveit, olyan könyves kérdőíveit, „tag”-jeit meg még mit tudom én, hogy hívják manapság az ilyesmit – néha át is fut rajtam, hogy ezt meg ezt nekem is ki kéne töltenem, mert poén, aztán általában nem lesz belőle semmi. Főleg lustaságból, meg mert annyira el vagyok havazva mostanság (is), hogy mire odáig jutnék, hogy kitöltsek egyet, már három másik kérdőív körbemegy a blogszférában és hát tudjuk, hogy a neten az ember vagy up-to-date vagy eláshatja magát :) Most viszont itt a nagy alkalom, egy friss és ropogós kérdőív és a friss és ropogós válaszaim. Hogy miért pont ez? Mert alapból rém ironikusnak tartom az ötletet: könyvmolyok világrengető problémái, jaj – valljuk be, iszonyúan önsajnáló népség vagyunk ám mi, állandóan panaszkodunk, hogy jaj, mennyi olvasnivaló, jajj, mennyi reci, jajjj, mennyire kell rohanni és időre írni és állandóan csak jönnek az új könyvek, és micsoda dolog már ez… Hahó, emberek, könyörgöm, most ez komoly? Örüljünk inkább, hogy adnak ki jó könyveket (még), hogy lehetőségünk van beszerezni őket (hát még, ha fizetni se kell értük…), hogy van hova besuvasztani a polcon (egyelőre) és hogy írhatunk róluk, ha úgy tartja kedvünk (és még el is olvassák páran). Hát nem? 

Hmmm… de hova a fenébe tegyem azt a kupac új könyvet amit most hozott a futár? És mikor fogom elolvasni őket? És most komolyan, ez a kiadós emberke is miért küldött nekem már megint egy új megjelenésről hírlevelet, most megint itt egy cím, amit nem hagyhatok ki. Miért??? 

A kérdéssor összeállításáért fogalmam sincs, ki a felelős, én Amadeától nyúltam, aki felelőtlen módon továbbgördítette… 

1. Körülbelül 20.000 könyv van az „Elolvasni” listádon. Hogy a fenébe döntöd el, hogy mit olvasol el legközelebb?

A recikönyvek egyértelműen elsőbbséget élveznek a magánkönyvtáram egyéb tagjaival szemben – lehet, hogy ez némiképp egészségtelen, de ha az ember nem viszi túlzásba, együtt lehet vele élni, higgyétek el. Hogy a sok-sok elsőbbséget élvező cím közül épp melyik ugrik a kezembe, az hangulattól, aktuális időbeosztástól, az előző olvasmány nyomaitól függ. Ha tudom, hogy épp zizi időszak elé nézek és maximum a buszon tudok reggel-este olvasni, értelemszerűen nem kezdek bele egy hatszáz oldalas szépirodalmi műbe, hanem előveszek valami rövidet, pörgőset. Sci-fi vagy thriller után igyekszem valami nőiesebbel helyreállítani az egyensúlyt, agyzsibbasztó ifjúsági után inkább veszek kézbe klasszikust – kell a változatosság.

2. Már elolvastad több mint a felét, de egyszerűen nem tetszik neked. Abbahagyod, vagy folytatod?

Nem nőttem még ki az „amit elkezdtél fejezd is be” korszakom, szerintem vagy tíz éve nem hagytam félbe könyvet.

3. Közeledik az év vége és igencsak távol vagy az olvasási kihívásod teljesítésétől. Megpróbálsz felzárkózni, és ha igen, akkor mégis hogyan?

Tavaly év végén épp olyan hangulatom volt, hogy kihívást, listát nekem soha többé – ennek megfelelően idén nincs min izgulnom. Amíg volt, addig sem csináltam túl nagy ügyet belőle, elvégre nem áll a hátam mögött korbáccsal egy magyartanár, hogy mit KELL elolvasnom a nyári szünetben… A vállalásokat magunk vállaljuk, így azt is mi magunk dönthetjük el, belebetegszünk-e a nem-teljesítésbe vagy inkább meghagyjuk játéknak az egészet.

4. Egy könyvsorozatnak, amit egyszerűen imádsz, a borítói.nem.egyeznek!!! Hogy birkózol meg ezzel a szörnyűséggel?

Puffogok egy sort, aztán megvonom a vállam és keresek új helyet a polcon. Vannak ennél nagyobb tragédiák az életben – más kérdés, hogy jól tud esni, ha például egy kiadóváltásnál az új kiadó megteszi azt a szívességet, hogy tartja a formátumot.

5. Mindenki imád egy könyvet, amit te egyszerűen ki nem állhatsz. Kivel osztod meg az érzéseidet?

Örömködök egy sort Zolinak, hogy ebből megint puffogós poszt lesz, az meg hozza az olvasókat :) Viccen kívül, nem érdekel, ki mit gondol, a vélemény az vélemény – én nem fogom megváltoztatni az enyémet csak azért, mert „mindenki imád” egy könyvet, ha meg valaki nem tud együtt élni azzal, hogy lehúzom a szíve csücskét, ne olvasson.

6. Nyilvános helyen olvasol éppen és hirtelen elkezdesz sírni a könyvön. Mit kezdesz magaddal?

Olvasok és sírok tovább. Ha ennyire beleveszek egy könyvbe, akkor általában azt se veszem észre, hogy emberek vannak körülöttem, nemhogy érdekeljen, mit gondolnak…

7. A folytatása egy könyvnek, amit nagyon imádtál, éppen most jelent meg, de már nem emlékszel mindenre az előző részből. Újraolvasod az előző könyvet? Vagy inkább nem olvasod el ezt a folytatást? Keresel valami összefoglalót róla az interneten? Esetleg elkezdesz bőgni a frusztrációtól?!

Ha nem emlékszem rá, akkor nem hagyott bennem annyira mély nyomot, hogy szükségem legyen a folytatásra. Régen kényszeres sorozatvégigolvasó voltam, de hála Anita Blake édes drága szülőanyjának ez a korszakom már véget ért – ha nem emlékszem valamire, simán lemondok a folytatásokról (így jártam mostanában az Incarceronnal – tudom, hogy tetszett anno, de amikor hírlett, hogy jön a Sapphique, komolyan el kellett gondolkodnom, hogy mi a franc is volt ez, úgyhogy inkább ejtettem).

8. Nem akarod senkinek, ismétlem, senkinek kölcsönadni a könyveidet! Hogyan utasítod vissza udvariasan az embereket, mikor kölcsönkérnek tőled egyet?

Probléma nélkül kölcsönadok bárkinek az ismerősök közül, egészen addig, amíg nem bántják a könyveim – ha valaki egyszer eljátssza az esélyét, annak viszont simán a képébe vágom, hogy azért nem kap újra, mert tönkretette az előzőt. Nem udvariaskodom… Egy komoly kivétel van ez alól: a Tolkien-gyűjteményünkből senkinek semmit soha többé nem adunk kölcsön – egészen kellemetlenül tragikomikus baleset érte egyszer a gyűjtemény kölcsönadott darabjait, azóta hét lakat alatt tartjuk őket. 

9. Ebben a hónapban már 5 könyvet kezdtél el és egyiket sem fejezted be. Hogyan lépsz túl ezen a „nem olvasási időszakon”?

Mivel mindent befejezek, ilyen nem fordul elő. Ha bármiféle olvasási válságba kerülök, előveszem egy nagy kedvencem – az mindig újra meghozza a kedvem.

10. Nagyon sok könyv jelenik meg, amikért szinte haldokolsz, hogy elolvashasd. Hányat fogsz ezek közül megvenni?

Azért „haldokolni” nem nagyon szoktam egy könyvért… Ritkán fordul elő, hogy egy új megjelenés annyira felcsigázzon, hogy ne tudjak róla lemondani – szerencsére a lehetőségeimnek hála ritkán is kell a számomra igazán fontos könyvekről lemondanom. Ha meg úgy alakul, hogy mégis, akkor kivárok – aminek rám kell találnia, az előbb-utóbb úgyis rám talál.

11. Miután megvetted a könyvet, amire annyira vágytál, körülbelül mennyi ideig csücsülnek a polcodon, mire elolvasod őket?

Van, amit épp hogy kikapok a pénztáros/futár kezéből és már olvasom is, van, ami meg évekig vár a sorára türelmesen. Ember legyen a talpán, aki kiigazodik rajta(m).

S hogy könyvmoly énem mit utál valójában a legjobban?

Amikor kvázi-vadidegenek, akiknek nem hogy az ízlését nem ismerem, de azt se tudom, életükben olvastak-e könyvet, megkérdik, hogy „tudok-e egy jó könyvet ajánlani”… Hát drágáim, megközelítőleg ezret, de nem_vagyok_hajlandó felelőtlenül ajánlgatni könyveket, pláne nem két mondatban, pláne nem olyanoknak, akiket nem ismerek jól. Itt a blog, el lehet olvasni az értékeléseket, pont erre valók :)