Szóval sci-fi év… Szép
elhatározás volt tőlem, hogy megismerkedem a műfajjal, és saját magam is
megdöbbentettem azzal, hogy az első „komolyabb” olvasott sci-fi mennyire letaglózott, ám amikor elkezdtem Ann
Leckie díjakkal jócskán megdobált, szép kis „hájppal” körített Mellékes igazságát, az első gondolatom
az volt: te jó ég, én ebből egy kukkot nem értek. Míg a 2312 esetében azt éreztem, a sci-fi annyira magától értetődően
simul bele a szépirodalmi stílusba és a filozófiai mondanivalóba, hogy szinte „mellékes”,
itt rögtön kiütközött, hogy én bizony nulla, azaz nulla sci-fi „műveltséggel”
rendelkezem, és nem csupán a „technikai blabla” vált ki belőlem zavart
pislogást, de konkrétan semmit nem tudok kezdeni az olyan – a műfajban, ahogy
azóta hallottam, nem teljesen egyedi – húzásokkal, mint az osztott tudat.
Lehet, hogy ehhez gyér a fantáziám?
Tán nem meglepő ezek után, hogy
az első száz oldal olvastakor még az is megfordult a fejemben, hogy feladom és
hozzávágom bloggertársamhoz, ugyan írjon már róla ő – de hát könyvet elvből nem
hagyunk félbe, és egyébként is: ennyire csak nem lehetek puhány, ugye? Én
akartam megismerni a sci-fit, akkor tűrjem, hogy kihívások elé állít. Tűrtem,
és jól tettem. Mert egyszer csak – észrevétlenül, meg nem tudom mondani, hol,
mikor és miért – beszippantott, és már nem zavart, hogy időnként vissza kell
olvasnom, hogy erőltetni kell a megértést, hogy nem adja magát könnyen a könyv.
Úgy vélem, leginkább az
identitással való játszadozásnak köszönhetően. Adva van egy katonai űrhajó,
Toren Igazsága – a tulajdonképpeni elbeszélőnk, vagy tán elbeszélőink? Toren
Igazsága ugyanis nem csupán egy
mesterséges intelligencia, hanem többezer mellékes katona és a hajó
összekapcsolt tudata – az egész, úgy ahogy van, zseniálisnak tűnik, ám nem
kevésbé hátborzongató. Toren Igazsága a Radch birodalom terjeszkedésében
kulcsfontosságú szereplő – mely terjeszkedés nagyjából egy az egyben
megfeleltethető a Római Birodalom világhódításának, csak épp a végtelen űrbe
helyezve. Szomszéd leigázása, asszimilációja a birodalomba, vallásuk és
kultúrájuk egy részének beolvasztása a sajátba, polgárainak átnevelése, az engedetlenek
megbüntetése – csak épp ezúttal nem gladiátorviadalon tálalják fel őket a
vadállatoknak, hanem potenciális mellékes „alapanyagként” lefagyasztják, aztán
amikor szükség van párezerre a milliókból, felolvasztják és egy hajó tudatához
kapcsolják. Megfosztva saját tudattól, személyiségtől, emlékektől, érzésektől,
gyakorlatilag élő halottként szolgálják tovább a zsarnokot (el lehet
gondolkodni azon, ki jár jobban, akit felolvasztanak, vagy akit megsemmisítenek
párszáz év raktárban aszalódás után…).
Toren Igazsága Esk Egyes Tizenkilenc
is egy ilyen „mellékes” – legalábbis az volt, amíg egy váratlan esemény, egy
árulás el nem szakította őt tudata többi részétől, hogy aztán kilökje a
világűrbe, ahol megfosztva kapcsolt részeitől, csonkán, egy gyenge emberi
testbe zárva kelljen boldogulnia. Amikor megismerjük, ő már Breq, az ismeretlen
utazó, aki egy idegen bolygón keresi a fegyvert, ami közelebb viszi célja
megvalósításához. S hogy mi lehet a célja Toren Igazsága egy kiszakadt
mellékesének, aki nagyon úgy néz ki, öntudatra ébredt? Természetesen a bosszú.
Ám hogy miért akar bosszút állni – nos, arról szól ez a regény.
Ami jóval – jóval – összetettebb annál,
hogy egy mesterséges intelligencia egyszer csak öntudatra ébred. Leckie borzasztó
ügyesen, okos kérdésfeltevésekkel járja körül a témát, hogy mi lesz a tudattal,
ha egy része kiszakad, mi lesz, ha egy része meghasonlik önmagával, ha önmaga
ellen fordul és mi lesz, ha egy részét egész egyszerűen megsemmisítik? Nem
Toren Igazsága az egyetlen sokfelé osztott tudat a történetben és nem is ő (ő?)
az egyetlen, aki/amely széthasad – és nem is az ő hasadása a legérdekesebb. De
kétségkívül Toren Igazsága/Breq kapcsán lehet a legérdekesebben elfilozofálgatni
azon, mi teszi az embert emberré, és hol húzódik a határ mesterséges
intelligenciával vezérelt mellékes és
ember között. És persze a
létfilozófiák nagy kérdése is Breq alakján keresztül nyer létjogosultságot: vajon
öntudatra ébredése valóban öntudatra ébredés, vagy csupán egy beprogramozott hiba?
„Miért nem gondoltam erre korábban?
Valami programhiba miatt, amit a hajótudatomba írtak, és eddig láthatatlan volt
előttem, vagy ennek a kis, magányos agynak a korlátai miatt, amely megmaradt
nekem?”
Persze filozófiai
kérdésfeltevések és továbbgondolnivalók ide vagy oda, Ann Leckie regénye (úgy vélem)
vérbeli sci-fi – okos, tudományos, izgalmas sajátvilággal, politikai
intrikával, küldetéstudattal, csatározásokkal és végtelen távlatokkal. Hogy
több-e ennél, annak eldöntését inkább meghagyom a sci-fit mélyebben ismerőknek –
én magam nem tudnám eldönteni. Ahogy azt sem igazán, van-e bármi teteje annak a
felhajtásnak, ami a nemi szterotípiákkal szembemenő nyelvhasználat miatt övezte
a regényt – ahhoz, hogy meg tudjuk ítélni, ad-e bármit az értelmezéshez (vagy
elvesz-e bármit belőle…) az angol eredetiben alapértelmezettként használt „she”,
úgy vélem, angolul kéne olvasni. Pont. Magyarul számomra semmi jelentősége nem
volt annak, hogy kimaradt a nő/férfi alapvetés, a szereplőket minden további
nélkül elhelyeztem a „semleges” polcon, és hogy egész őszinte legyek, nem is
érdekelt, hogy nő vagy férfi az illető… (totál nem illik egy sci-fi ajánlóba,
de nekem Woolf Orlandója óta a legkevésbé
sem okoz nehézséget kvázi-androgünként elképzelni szereplőket, és szerintem jól
van ez így).
Izgalmas kaland volt nekem ez a
regény, rettenetesen élveztem, de volt munka vele bőven. Kezdőként egyfelől nem
igazán javasolnám más kezdő sci-fi olvasóknak, mert tényleg nem egyszerű;
másfelől viszont nagyon is ajánlanám azon kedves szépirodalom-olvasó
sorstársaknak, akik hajlamosak azt gondolni, hogy a sci-fi az olyan
egyszerűcske dolog űrcsatákkal meg fénykardokkal… Az biztos, hogy Leckie jól
ír, és nagyon okosan tesz fel kérdéseket – hogy megválaszolja-e őket a
folytatásban, az még a jövő zenéje. Szerintem én olvasni fogom. (És folytatom a műfajjal való ismerkedést,
mert ez egyre izgalmasabb.)
Kiadó: Gabo
Fordító: Kleinheincz Csilla
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése