Közel száz éve foglalkoztatja a
történészeket és a tragikus-romantikus női sorsok iránt érdeklődőket Mata Hari, a legendás táncosnő és
állítólagos kém életútja. Számtalan könyv, cikk, film, színielőadás örökítette
meg alakját, eljátszotta őt Greta Garbo, Marlene Dietrich és Jeanne Moreau is –
hogy csak a leghíresebbeket említsük. Most pedig itt ez a friss magyar musical,
ami nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy a zenés színház keretein belül
bemutassa a „Leeuwarden-i kalapos lányának” felemelkedését és bukását – s hogy
egyfajta választ adjon a rejtélyre: vajon ki és mi okozta e rejtélyes, kora
Párizsát elbűvölő hölgyemény végzetét?
Margaretha Geertriuda Zelle a
hollandiai gyermekkor megpróbáltatásai után egy skót származású, a gyarmatokon
szolgáló katonatiszt mellett véli megtalálni a boldogságát – házassága azonban
csúfos véget ér, szinte még mielőtt elkezdődött volna. A Jáva szigetén
eltöltött évek során a fiatal nő nem csupán illúzióit veszti el, hanem egyik
gyermekét is; ugyanakkor belekóstol a keleti kultúrába és a társasági életbe,
nyelveket, orientális táncművészetet és tán szerelmi praktikákat is tanul –
hogy aztán Európába visszatérve az ott megszerzett ismeretekből építse fel
magának új személyiségét: Mata Harit, az árva indiai hercegnőt, kit templomi
papnők neveltek a szerelem és a tánc művészetére.
A bohém, dekadens Párizs az addig
nem látott erotikus csoda lábai előtt hever: politikusok, hercegek, mágnások
versengenek kegyeiért, szerte Európából érkeznek a meghívások; turnék,
szeretők, hírnév és mérhetetlen gazdagság övezi a Hajnal Szemének útját.
Azonban mint minden sikersorozat, ez is véget ér egyszer: a már táncosnői
karrierje kezdetén sem épp fiatal Mata Hari a színpadról visszavonulva
luxuskurtizánként éli életét Párizsban, ám az első világháború mindent elsöprő
borzalma az ő köreibe is beférkőzik. Egy világban, ahol milliók halnak meg a
csatatéren, ahol mindenkire a gyanú árnyéka vetül, ahol az idegen
természetszerűen ellenség, egy „ki tudja, honnan jött” táncosnő, aki számos
ország katonatisztjeinek, elöljáróinak, pénzembereinek az ágyában megfordult,
hamar az ellenséges indulatok kereszttüzében találja magát. Vádolják
kémkedéssel a németeknek, az angoloknak, a franciáknak – meg is környékezi
szinte minden, a környéken járó titkosszolgálat. Miközben az ő szíve életében
tán először igaz szerelemmel lobog – mégpedig egy lánglelkű orosz forradalmár
iránt. Ami azért valljuk be, szintén nem életbiztosítás. Hogy valójában kém
volt-e és kinek kémkedett, nem tudhatjuk – perének aktáit száz évre
titkosították.
Mata Hari életútja tökéletes
alapanyag egy vérbeli musical számára, amit az alkotók ügyesen ki is
használnak: a semmiből jött rejtélyes fiatal nő párizsi szárnypróbálgatásaival
kezdik a darabot, hogy aztán a siker és a mögötte tátongó magány között
egyensúlyozva mutassák meg a tragédia és a csillogás együttállását, mely
meghatározhatta ezt az életutat. Miközben odakint tombol a változásokat hozó huszadik
század – forradalmakkal, felszabadulással és reményekkel. Ám mindeme tragikum,
komikum és hősiesség mit sem számít, hisz a szálakat a háttérben párkák módjára
szövő kémpáholy tagjai úgyis a saját képükre formálják a színt… Várkonyi Mátyás és Béres Attila Mata Harija nem minden hájjal megkent kémnő, nem is
velejéig romlott kurtizán, hanem egy esendő, a nála okosabbak és dörzsöltebbek
játszmái közepette csupán csetlő-botló fiatal nő. Aki kihasznál, és akit
kihasználnak – minden oldal a maga hasznára. És aki a végső játszmában bizony
magára marad – ellentétben azokkal, akik „egymást soha-soha nem árulják el”.
Vérbeli zenés színdarab lett hát Mata
Hari történetéből – olykor tragikus, olykor komikus, néhol giccses, máshol
kifejezetten hátborzongató elemek váltják egymást. Zenéje pompás elegye a
Webber-féle nagyívű, klasszikus musicalnek, a könnyedebb operettnek és a
rockosabb hangzásnak. Nem véletlenül került szóba a bemutató után az egykori
Rockszínház – a Mata Hari hangzásvilágában közelebb áll az anno népszerű magyar
rockoperákhoz, mint a manapság futó musicalek többségéhez.
Bemutatót láttunk, annak minden
gyerekbetegségével, a technika ördögével, ami néha megviccelte a nézőket,
ráadásul egy hangversenyteremben, melyet finoman szólva nem musicalek
előadására terveztek – ezért (is) elismerésre méltó, milyen szellemes minimalizmussal
ellensúlyozták például a díszletek hiányát és lendültek túl az apró
figyelmetlenségeken. Szerencsére a szereplők esetében ilyesmire nem volt
szükség – első alkalom ide vagy oda, mindannyian kivételes teljesítményt
nyújtottak. A címszereplő Kecskés Tímeától
kezdve a mellékszereplőkön át a párizsi táncosnőkig minden szereplő
ajándékozott nekünk néhány felejthetetlen pillanatot – számomra a
legemlékezetesebb ifjúkorom egyik kedvence, Kováts Kriszta véresen komoly komédiázása Clara Bendix szerepében és
a fiatal Szemenyei János
szenvedélyes forradalmárja. No és persze a történetet papírra vető Ernest
Hemingway…
S hogy kém volt-e valójában Mata
Hari és kinek kémkedett? Nos, ez nem derül ki a darabból sem – de a végére már nem
is igazán érdekes.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése