Évek
óta kerülgetett ez a könyv, de mindezidáig sikeresen elzárkóztam előle.
Volt körülötte óriási felhajtás, nagyon sokan imádták, szintén nagyon
sokan utálták, rásütöttek mindenféle bélyeget, főleg azt hogy ez valami
nagyon spirituális, nagyon újjászületős könyv, én meg ettől az egésztől
inkább frászt kaptam. Ráadásul eleve vert helyzetből indul nálam egy
könyv, amire rápakolják, hogy Julia Roberts, Meg Ryan meg Hillary
Clinton(!) az összes barátnőjének ajánlotta. Éljen a kiadói marketing!
Aztán néhány hete a könyvtárban valami nagyon csajos könyvet kerestem,
és ez ugrott a kezembe. Oké, tegyünk egy próbát. Akkor még nem
számítottam rá, hogy ebben a pár hétben olyan dolgok jönnek, amilyenek,
és hogy ennyire más (furcsa) helyzetből olvasom ezt a könyvet.
Na
most, nyilván ezer meg ezer oka van annak, hogy egy könyv miért tetszik
és miért nem. Nyilván a legkézenfekvőbb az, hogy valami jól van
megírva, jó a története, eredeti, van valami az író stílusában, amit
szeretek, és megfog. Ez a könyv szó se róla, jól van megírva, végül is
az írónő amúgy újságíró, tudja, mi kell a népnek, de sem a stílusa, sem a
története, sem a mondanivalója nem valami különleges. Valószínűleg ha
bármikor máskor olvasom, frászt kaptam volna tőle, főleg a spirituális
hablaty miatt, ami azért nem kis szerepet kap a könyvben (bár nem
akkorát, mint amivel a marketing riogat). Most viszont, hogy épp egy
munkahelyelhagyás közben, újrakezdés előtt, ilyen furcsa átmeneti
állapotban olvastam, egészen megfogott.
A
könyv röviden és tömören egy újrakezdés története. Elizabeth, a
munkájában sikeres, csinos, boldog házasságban élő harmincas nő élete
látszólag váratlanul darabokra esik, amikor elválik férjétől, és
depresszióba zuhan egy új szerelem miatt. Az idegösszeroppanás minden
tünetét produkálja, ráadásul férje jóformán kisemmizi a válás során,
végül pszichológusok és antidepresszánsok közt köt ki. Ám ahelyett, hogy
bezombulva szedné a gyógyszereket élete végéig, elhatározza, hogy
nyakába veszi a világot és újraépíti önmagát. Szépen összehoz egy
egyéves tervet, négy hónapot eltölt Olaszországban, hogy olaszul
tanuljon, jókat egyen, és ellesse az olasz életöröm titkait, majd négy
hónapot Indiában, hogy egy világtól elzárt asramban mélyüljön el a
meditációban, végül négy hónapot Indonéziában, ahol tán megtanulja
egyensúlyba hozni az addigiakat.
A
könyv ennek az egy évnek a története, ahogy Elizabeth végigutazza a fél
világot, és próbál megszabadulni depressziójától. Ami azért nem megy
olyan könnyen, mint a rózsaszín csajkönyvekben általában. Minden
kudarcot, minden kisiklást, minden elbizonytalanodást leír, és ez
például nagyon sokat dobott nálam a könyv megítélésén. Mert Elizabeth
nem kertel, nem próbálja idealizálni sem saját magát, sem az általa
választott utakat. Nagyon őszintének tűnik, ami önéletrajzi könyveknél
azért ritka, leírja a kétségeit, a szenvedéseit a meditációval, a
rengeteg végigszenvedett éjszakát és nappalt, amikor ahelyett, hogy
meditált volna, a volt pasiját akarta hívogatni. Szánalmas olykor,
viszont legalább nem kevés öniróniával tekint magára és a szenvedéseire.
Bevallom, legjobban az indiai részen szórakoztam, ami igazából a könyv
legtanulságosabb, legelmélyültebb része kellett volna legyen, de én tök
jókat röhögtem azon, ahogy Liz és a texasi Richard amerikai módra
bölcselkedtek a jóga gyógyító hatásairól.
Hogy
mégis miért tetszett? Mert ugyan önmagában sem az, hogy olasz tésztával
tömjük magunkat, sem az, hogy egy asramban meditálunk hónapokig, sem
az, hogy az indonéz szigeteken élvezzük a napsütést, nem vált meg
minket, egyvalami nagyon tanulságos a könyvben, az hogy soha nem szabad
feladni. Merni kell változatatni, újrakezdeni, és bár biztos, hogy nem
lesz zökkenőmentes, mert szinte semmi nem az, de a változásokkal tudni
kell élni. Ami meg a spirituális részét illeti: szerintem nagyjából
bármiben „megtalálhatjuk” vagy „kiteljesíthetjük” önmagunkat, csak
rajtunk múlik, mit választunk, és megtaláljuk-e benne azt amit
kerestünk. Persze, nyilván tök szívesen utaznám körbe én is a világot,
és baromira bírnám, ha valaki ezért még fizetne is, de erre azért
viszonylag kicsi az esély…
Kiadó: Ulpius
Korábbi kommentek:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése