Március elején, ahogy beköszönt a tavasz,
engem is el szokott kapni a lelkesedés, elkezdem nézegetni a könyvpiaci
megjelenéseket, tervezni a könyvfesztiválos bevásárlólistát, szervezni az
elkövetkező hónapok beszerzéseit, programjait. Nem volt ez másképp idén sem,
már épp érleltem magamban egy „Nyakunkon a Könyvfesztivál” jellegű kitekintőt,
mi várható, mi érdekel, minek a megjelenését nem bírom kivárni – aztán…
Mindannyian tudjuk, mi történt. Most kuckózás van és csend és dermedtség. A
Könyvfesztivál, nagyon helyesen, elmarad, a kiadók jó része leállította vagy
elhalasztotta az új címek megjelentetését, a kulturális programok lefújva. Az
életünk gyökeresen megváltozott az utóbbi egy hétben, és még nem tudjuk, hol
lesz ennek a változásnak a vége.
Nyilván ebben a helyzetben nem a kultúra a
prioritás, én mégis erről fogok írni a jövőben is, több okból. Először is, ez
egy kultúrával foglalkozó blog, én pedig ehhez értek – sajnos sem virológus,
sem gazdasági szakember nem vagyok, sem az egészségügyi vészhelyzetet, sem a
borzalmasnak ígérkező gazdasági hatásokat nem tudom sem megoldani, sem
megmagyarázni. Másodszor: rendületlenül hiszem, hogy a kultúra minden
helyzetben segít túlélni, hogy a (most még önkéntes) karantén elviselhetőbb jó
könyvek, filmek, zenék, színházi élmények társaságában. Ráadásul a kötelező és
önkéntes korlátozások miatt számos kedvencünk – kiadók, színházak,
rendezvényhelyszínek, előadóművészek – kerülhet nehéz helyzetbe a jövőben, amin,
tekintve, hogy nem vagyunk mecénások, egyféleképpen tudunk segíteni: rendületlen
kultúrafogyasztással.
Miközben szokjuk ezt az új helyzetet, ki a
home office, ki a távoktatás gyermekbetegségeivel küszködve, azért be kell
látnunk: rohadt szerencsések vagyunk. Hisz nem az első vonalban küzdünk, mint
azok, akik az amúgy is haldokló magyar egészségügy égisze alatt próbálnak élni
és életben tartani; nem is egy hipermarket polcai alatt szakadunk épp bele a
vásárlók rohamába; és főleg: még nem minket kell életben tartani. Szóval, ha
ezt olvasod és épp azon gondolkodsz, hogy mi lesz a várva várt könyvmegjelenéseiddel,
mikor nyit ki a kedvenc színházad, túléli-e a válságot a kedvenc
szórakozóhelyed, akkor velem együtt baromira szerencsés vagy.
Írhatnék tippeket a kényszerű home office
túléléséhez – nem teszem, egyrészt mert minden közepesen írástudó blogger
megtette már (ne higgyétek el a „home office 10 legfontosabb szabálya” jellegű
posztok egy szavát sem – mindenkinek a saját bőrén kell megtapasztalnia, neki
mi válik be), másrészt mert még én sem találtam rá a napi rutinomra. Írhatnám,
hogy nézzük pozitívan a dolgokat és lelkesedjünk, mert végre van időnk
tisztességesen kitakarítani a lakást, új hobbit tanulni, kipróbálni régóta
nézegetett recepteket, átültetni a virágokat / kigazolni a kertet, elolvasni a
várólistánkon porosodó klasszikusokat – de most komolyan, van, aki ezeket
komolyan gondolja? Elmondhatatlanul feldúl amikor azt látom, hogy a közösségi
médiában már most, alig egy héttel az iskolák bezárása és az élet fogható
lassulása után kialakult egyfajta „ki használja
ki jobban a karantént?” jellegű verseny. Emberek, ez most a túlélésről szól,
arról, hogy maradjunk emberek, őrizzük meg a józan eszünket, segítsük embertársainkat
(mindenki a saját eszközével, mert e téren sem kell belemenni semmiféle
áljótékonysági versenyfutásba), törődjünk a szeretteinkkel – nem arról, ki tud több
fancy fotót posztolni a csillogóra sikált lakásáról meg az elolvasott
könyvhalmokról.
Szóval írok inkább arról, miket tervezek a
közeljövőben elolvasni / megnézni és milyen tippeket tudok adni arra, hogy a
bezártságban se maradjunk minőségi kulturális élmények nélkül.
Bár az egyelőre nem teljesen világos, hogy
a Könyvfesztiválra bejelentett címek közül mi jelenik meg az elkövetkező
hetekben és mi fog csúszni, én nagyon remélem, hogy például a számomra eddig
egyértelműen az év megjelenésének számító Az ehető nő ki tud jönni. Atwood
amúgy is minden helyzetben jolly joker, most épp a Testamentumok segít elmenekülni
a hírek elől. Amúgy ha valaki épp egy, az emberiséget kipusztító járványról
szeretne olvasni, feltétlenül tegyen egy próbát a MaddAddam-trilógiával –
Atwood már mindent is megírt, ami
várhat ránk. Friss megjelenések közül már itt figyel Carmen Maria Machado
novelláskötete, A női test és más összetevők – ironikus módon ebben is helyet
kapott egy írás, melynek egy világjárvány adja a keretet. Március elején jött
haza a Locke & Key trilógia, amit mindketten el fogunk olvasni –
és jó eséllyel nem maradhat ki a belőle készült sorozat sem. Annak nagyon
örülök, hogy a Tokyo Ghost képregény még megjelent a FUMAX-nál, ez kötelező
vétel lesz, annak kevésbé, hogy a Transmetropolitan halasztást szenved
és hát ki tudja, meddig tart ez a veszélyhelyzet, ha eléri a Könyvhetet, akkor
egészen biztosan az esetleges Sandman folytatások is csúsznak (nem
mintha már bejelentették volna őket, csak sejtés, hogy Könyvhétre jöhetett
volna a harmadik) ☹
Azt nagyon sajnálom, hogy az Agave nagyon várt Neil Gaiman díszdoboza is
csúszik, de az eddigi kommunikáció szerint lesz, és végülis ezek a kötetek
megvannak, olvasni lehet őket, a csini illusztrált kiadásokat meg kivárjuk.
Nem szoktam kifejezetten vásárlásra buzdítani
senkit, nem vagyok én influencer, a pénztárcája meg úgy gondolom, mindenkinek a
legszigorúbban vett magánügye, de ebben a helyzetben, amikor a gazdasági
hatások tényleg beláthatatlanok, és nyilván a kis kiadók fogják jobban
megszívni, még fontosabbnak tartom, hogy aki teheti, közvetlenül a kiadótól
vásároljon – minden forinttal hozzájárulhatunk az életben maradásukhoz,
ahelyett, hogy valami milliárdos céget tömnénk. Cserébe egyébként nagyon klassz
gesztusokat kapunk: több kiadó ingyenesen letölthetővé tette a könyvei egy
részét, köztük az Agave is – ne hagyjátok ki, vannak köztük igazi gyöngyszemek!
Aki nem csak olvasna vagy sorozatozna (azért
ez sem elvetendő – itt is olvashattok a közeljövőben több sorozatos posztot, egyelőre
csak ízelítőül, mik vannak feldolgozás alatt [persze nem biztos, hogy mindről
lesz írás]: A korona, Az új pápa, A jeges
élet, A viszony, Stranger Things, Briliáns barátnőm, Sexeducation [és igen,
friss a Netflix előfizetésünk 😊]), annak is
számos lehetőség áll rendelkezésére, melyek közül a legszimpatikusabb, hogy
több színház, illetve játszóhely online elérhetővé tett előadásokat.
Ezek közül a legfontosabb a mi kis
szívünknek a MÜPA, ami épp
márciusban ünnepelte volna impozáns koncertsorozattal 15. születésnapját –
ehelyett regisztráció nélkül elérhetővé tette digitális archívuma egy részét, benne nyolcvan világszínvonalú
koncertfelvétellel és negyven irodalmi esttel. A Katona József Színház nagyot dobbantott azzal, hogy elérhetővé
tette a tavalyi év egyik színpadi szenzációját, a Nóra – Karácsony Helmeréknélt,
ez kötelező darab! De számos színház szervez „karanténszínházakat” is, ahol
élőben követhetjük a játékot. Ingyen elérhető a Berlini Filharmonikusok archívuma, ami komolyzenerajongóknak
nyilván igazi csemege, illetve nézhetünk operát is a MET on demand oldalán. A Budapesti
Fesztiválzenekar minden este „karanténkoncertet” ad a facebook-oldalán, a Fővárosi Nagycirkusz hétvégenként
szintén a facebookon közvetíti korábbi nagy sikerű produkcióit, a Budapest Bábszínház is elérhetővé tette
két előadását a youtube-on (ideiglenesen), remélhetőleg itt is lesz folytatás.
Ez csak egy kis ízelítő, érdemes a
kedvencek weboldalait / facebook csatornáit folyamatosan nézegetni, nagyon
sokan streamelnek friss dolgokat, tesznek elérhetővé régi anyagokat, több író
olvassa fel rendszeresen műveit, szerkesztőségek podcastolnak, nagy most a - jó
értelemben vett - nyüzsgés kulturális téren. Furcsa nyüzsgés ez persze, csupán árnyéka
valaminek, és mind csak reménykedünk benne, hogy elég lesz ahhoz, hogy víz
felett tartsa a hazai kulturális életet. De sose hagyjon el minket a remény,
hogy egy nagyon nem ideillő disztopikus parafrázissal éljek – amíg fogyasztjuk,
követjük, lelkesedünk érte és még a legnagyobb vész közepette is érdeklődünk
iránta, addig a kultúra túlél! Olvassatok, nézzetek, kövessétek kedvenceiteket –
win-win szituáció, mert minden perc, amit aggódás és hírek helyett kultúrára
fordítunk, segít nekünk is túlélni. Mi is igyekszünk szép lassan magunkhoz
térni és friss posztokkal jelentkezni.
Juj, "minden közepesen írástudó blogger megtette már" :D
VálaszTörlésIgazad van, koncentráljunk azokra a dolgokra, amiket befolyásolhatunk, olvassunk, nézzünk filmeket, aztán csak elmúlik ez is. :)
Hát de nem? :D
TörlésEgy hét hírtúladagolás után csak megerősíteni tudom, jobban tesszük, ha mindenki otthon marad a hátsóján és arra koncentrál, amit befolyásolni tud, különben garantált az őrület :(
És ha az őrület édes és szórakoztató? :) Néha bele kell hogy férjen, különben nem lehet elválasztani az ocsút a búzától :D
TörlésMuhaha :D öt hét után azt kell mondjam, hetente változik hogy édes és szórakoztató vagy érfelvágós :P nade sebaj, majd megszokjuk ezt is. Az egyensúly legyen meg a kettő között, már csak az számít...
TörlésOcsú, meg mesüge, a mai napon reea a szókincsem rég elfeledett szavait hozza elő! :D
TörlésNo, az egyensúlyban bízom a legkevésbé, de nagyon drukkolok neki. :D
TörlésMár mióta akartam ide kommentelni a "sok és még több" szabadidőmben... :D De sosem késő. ;) Szerintem sajnos a Könyvhét sem lesz megtartva, vagy biztosan nem akkor, amikorra ki lett volna hirdetve. :( Nekem az jutott eszembe, azóta rengetegszer, hogy mennyire biztosra vettünk eddig mindent - akár ha csak arra gondolok, ahogy te is a posztot kezdted, hogy áprilisban könyvfeszt, és hogy írunk nyakunkon az esemény ajánlókat, meg tervezzük a vásárolnivaló könyveket, és hopp. Valaki egyszercsak elvágta a filmszalagot, és jönnek a nagybetűs változások, amiknek sem a végét, sem a hosszát nem tudni, nem látni, és amiket amúgy marhára szoktunk utálni (úgy nagy általánosságban).
VálaszTörlésDe én is hiszem, hogy a kultúra minden helyzetben segít, meg azt is látom, hogy szerencsések vagyunk a szerencsétlenségben, és csak remélni merem, hogy ez alatt a szerencsés csillagzat alatt vészeljük át az egészet. :) A karantén-hatékonyság egymásra licitálásoktól én is hülyét kaptam, és nagyon egyetértek minden soroddal.
Jujj, a "minden közepesen írástudó blogger"-en én is felnyihogtam. :D :D
Ez a Nóra darab, ami ezen a linken van? https://mediaklikk.hu/video/henrik-ibsen-nora-karacsony-helmereknel/
Várom a többi Netflixes sori-posztot is, A jeges élet is tök jó volt. :)
Igen, erre a Nórára gondoltam!
TörlésLesznek még sorozatos posztok, bár rendre sikerül több évados darabokba futnom, és annyira rengeteg időm azért nincs nézni, mehhh...
Ahogy olvasgattam mostanában, a második-harmadik hét után meg ellepték a netet a "nem baj, ha nem teljesítmény-verseny a karantén" jelegű posztok :D ebből is lett egy divat, látod, mi elémentünk :P
Vicces hogy én most, szó szerint öt hét után kezdem azt érezni hogy 1 - megvan a rutin, 2 - most már tényleg több időt tudok szánni azokra a dolgokra, amikre szeretnék, 3 - visszatért az olvasási kedv! Mondjuk minket ugye hátráltattak mindenféle balesetek is :(
Igen, a biztosra vett tervek - a könyvfeszt meg két elmaradt koncert miatt én is tökre beborultam, pedig objektíven nézve nyilván sehol sincs ez ahhoz képest hogy az életünk és a megélhetésünk is veszélybe kerülhet, de az ilyen apró megszokások is mennyit tesznek hozzá a mindennapokhoz... meg nyilván nem aggódhatunk napi 24 órában amiatt, hogy el ne kapjuk, sokszor az amúgy jelentéktelen dolgok miatti lamentálásban vezetjük le a feszkót...
Köszi, tegnap el is kezdtem nézni, de félbemaradt egy videóchat miatt, de amit láttam belőle az nagyon erőteljes! :O :)
TörlésSoriból arra áldozz időt, amit szeretsz, meg kedved van hozzá. Megvárnak. :) Írni se kötelező egyikről se, de azért várom. ;)
Valóban volt egy fordulat egyszercsak, amikor az ellenpólus cikkek domináltak. Most meg valahogy elhalt ez a része, vagy csak már kiszűri az agyunk.
Szerintem ez teljesen normális, hogy ennyi idő kellett ebbe az új helyzetbe, új rutinba való beleszokásba. Az olvasási kedv visszatértének külön örülök természetesen. De szerintem ez még hullámzó lesz/lehet.
Remélem azóta nem értek újabb balesetek!
Hát igen, egyrészt tényleg nem lehet 0-24ben vérkomoly aggódást produkálni (nem is jó az), másrészt pedig ehhez mérten a kisebb problémák is újra meg újra felütik a fejüket, és hiába van "helyzet", attól még ugyanúgy azokkal is meg kell küzdeni.