2018. november 8., csütörtök

Babics Imre: Hármashatár-heg - esszé a Napúton


A Hármashatár-heg verseskötete Babics Imre pályáján több szempontból is érdekes határpont - mondanám, hogy a szövegkörnyezete nélkül teljesében nem is érthető, de nem volna igazam. A költő kilenc éven át írta hatalmas vállalását, eposzát, énekét:  a Gnózist - s ez alatt teljes egészében elfelejtődött, kiesett az irodalmi köztudatból. Egy ekkora, teljes koncentrációt igénylő munka nem engedte, hogy a jelenlét folyamatos aprómunkájával foglalkozzon. Miközben a korai életműve egy része helyet követelt magának a fő műben. Ahogy egy interjúban fogalmaz: ...nem arról van szó, hogy korábbi műveket felvettem volna a Gnózisba, hanem arról, hogy ezeket a műveket korábban írtam meg, magát a szövegtörzset hagytam utoljára. Ez azért történt így, mert akkor még nem is voltam tisztában azzal, mi is a pontos terv. A Gnózis sokáig kiadatlan maradt - de a benne fontos funkcióval bíró versek egy része egy könyvesboltba nem került kiadványban napvilágot látott Plekniterápia néven, a Békés Megyei Könyvtár kiadásában, 2001-ben. A Hármashatár-heg kötete magában foglalja a Plekniterápia egészét, még néhány, a Gnózishoz tartozó költeményt, egy markáns csokor haikut, s az apokalipszisünk Daloskönyveiből című műdal-ciklust. Szövegkörnyezetnek mindez így együtt tényleg elég komoly - de mindebből a 2007-ben, hosszú hallgatás után megjelentetett verseskötet boltokba kerülésekor még nem látszott semmi. A Hármashatár-heg ezért minimum kettős vizsgálat tárgya lehetne: látnunk kell önmagában, ahogy a megjelenésekor az olvasóra hathatott - s látnunk kell a 2013-ban napvilágot látott Gnózis tükrében is, nem elfelejtkezve róla: a hexameterekben megírt nagyeposz (ének - ahogy a szerzője nevezi) s a benne kontextusba helyezett, szervesült versek már 1999-ben elnyerték a maguk helyét és végső formáját.

Hármas határ. Három ciklus. Terjedelemben komolyan, súlyban alig különböző kötetrészek.   Ez a hármas határ (heg) amúgy (a közvetlen áthalláson túl, amelynek - akár - általunk nem feltétlenül látható személyes vonatkozásai is lehetnek, a Hármashatár-heggyel) megint egy olyan dimenziót is feltételez, amely túlnyit a szokásos határoló kereteken. Ez egy átléphető határral bíró égjelenlét is. Illetve: az égjelenlét ütötte seb is. Hiszen heg. A Hármashatár-heg a határátlépések könyve - megtörte a hallgatást is, melyet a szerzője e világban sokáig az egyetlen helyes magatartásnak érzett, ahol a divatos vers az ironikus törmelékességet követi, ahol nem eszköz, hanem cél az irónia; ahol a civilizáció a teljes szétesés állapotában van, legfeljebb élvezői legnagyobb része még nem tud róla.... A hangnem az egész kötetben kíméletlen, ez a sebfeltárás nem ken el semmit a környezetből, érzékenységekre nincs tekintettel. Kíméletlenség. Amit teljességgel érteni lehet, hiszen oka van. S mindeközben énköltészet - és annak minden ízében kifinomult paródiája is. Maga felé is ugyanilyen szigorral tekint, mint amivel a környezetét méri fel, avagy temeti. Hármas határ. Napkelet - a haikuk ciklusa. Huszonegy pontosan elmarkolt pillanat, ami túlmutat önmagán, a felismerés jegyében, hogy benne vagyunk egy teljesebb felfoghatatlanságban, amiből valahogy mégis egy darabka bennünk rezonál: bennünk fogódik el. Életorom - a hosszú, versek során át tartó pillanat, amikor valaki megérzi, innen csak lefelé van (itt még nem kell megértenünk: ez a sugallatok diktálta mű, a Gnózis teljesség-érzetében, elkészültségében megélt megállás). Az ékezetek hiánya valóban az öröm, az életöröm hiánya. A hogyan tovább hiánya. Értelemszerűen adja magát harmadiknak (harmadik határátlépésnek) az apokalipszisünk Daloskönyveiből prófétai, de eszelősen profán előretekintése, a lejtőn, ami inkább szakadék...

Mélypont sincs már, csak
zuhanás. Búzát szór ki
a madaraknak.



A folytatásért kattintsatok:



Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...