Kitekintő – kezdődik a fesztiválszezon…

Már megint nyakunkon a Könyvfesztivál, ahonnan már csak egy ugrás a Könyvhét, a téli álomból ébredező kiadók kezdik ontani magukból a jobbnál jobb megjelenéseket, az egyszeri olvasó meg már megint csak kapkodja a fejét. Mert ugyan sem idő, sem energia sokat olvasni, nagyon más van most fókuszban, ami jó is meg nem is, könyv azért kell. Nyilván. Ahogy most böngészgettem a megjelenéseket, kisebbfajta sokkot kaptam, hogy mikor fogom én mindezt elolvasni, de köztudott, hogy fel kell készülni arra az apokaliptikus helyzetre amikor egyszercsak nem fognak több könyvet kiadni. Ugye? Lássuk, melyek azok a megjelenések, amik majdhogynem kötelezően beszerzendőek az elkövetkező pár hétben és amikről jó eséllyel előbb-utóbb posztot is olvashattok majd (a többi pártucat „érdekel-is-meg-nem-is egyszer majd ha akciós lesz / nagyon ráérek” jellegűt fel sem sorolom...).

  

J.R.R Tolkien: Középfölde Históriája 1-3.

Kezdjük is a legnagyobb meglepetéssel, amire évek óta várunk. Nem titok e blog olvasói előtt, hogy Tolkien professzor munkássága iránt olthatatlan rajongással viseltetünk, kevés olyan magyarul megjelent műve van, amiről nem írtunk, sőt, bemutattuk már gyűjteményünket is és hosszú cikksorozatban fejtegettük hogy mit is jelent számunkra ez a világ. Szerencsére Tolkien legtöbb műve hozzáférhető magyarul, a legnagyobb hiányosság e téren az angolul tizenkét kötetet számláló The History of Middle Earth sorozat volt – tegyük hozzá, e monumentális, főleg szövegvázlatokat, a kiterjedt történet-szövevény végül önálló kötetbe nem kerülő darabkáit, töredékeket tartalmazó sorozat más nyelvre sem nagyon lett lefordítva (legalábbis nem egészben). Tudjuk, hogy a Magyar Tolkien Társaság évek óta lobbizott mind a jogtulajdonosnál, mind a magyar kiadóknál a sorozatért, egyszer már úgy is nézett ki, hogy hátha, ám akkor a Cartaphilus nem jutott tovább az első két rész, a kilencvenes években egyszer már megjelent Elveszett mesék könyve újrakiadásánál. Most úgy tűnik, megtört az átok: a Helikon kiadó várhatóan a Könyvfesztiválra időzítve kihozza a sorozat harmadik darabját (az eredetiben is két részre bontott Elveszett mesék könyve után) a Beleriand dalait. El sem tudom mondani, mennyire reméljük, hogy nem állnak meg, és a már borítótervvel és megjelenési dátummal rendelkező „maradék” kilenc rész is a polcunkra kerülhet.

J.R.R. Tolkien: Beren és Lúthien

Ugyan a nagy durranás a Középfölde Históriája, azért szerencsére az életművet gondozó Európa sem tétlenkedik – náluk jelenik meg szintén a könyvfesztiválra a Beren és Lúthien történetét feldolgozó önálló kötet – amelybe A Szilmarilok lapjain, illetve a Befejezetlen regék Númenorról és Középföldéről kötetben már olvasható részletek mellé a Tolkien legszemélyesebb történetével kapcsolatos verses elbeszélések, vázlatok is bekerültek.

  

Harry Potter – Utazás a mágia történetében

Ha már rajongás – a Harry Potter univerzumhoz való kötődésünk ugyan messze nem mérhető a Tolkien teremtette világéhoz, de még így is fel-felcsillan a szemünk minden újabb hazai megjelenés vagy újabb film hírére. Természetesen ez alól a British Museum „Utazás a mágia történetében” kiállításához kapcsolódó kötetek sem kivételek – ugyan nem igazán értem a koncepciót, hogy miért is kell egy kvázi múzeumi katalógusból felnőtt és gyerek kiadás is, azt pláne nem, hogy miért a gyerekverzió jelenik meg nálunk először, de felesleges is sokat filozofálni rajta. Kell és kész. Mindkettő. (A felnőtt verzió tán év végére jön…)

J. K. Rowling: Az élet dolgai

Ez kicsit már kezd olyan lenni, hogy ha valaki ennyire híres lesz és ekkora rajongótáborra tesz szert, akkor már a bevásárlólistáját is kiadják… de! Valljuk be, ha valaki hitelesen tud motivációs szónoklatot tartani, akkor az Harry Potter szülőanyja – hisz mind ismerjük a varázslóvilág megszületésének történetét. Olvasatlanul is merem állítani, hogy az azóta ikonikussá vált harvardi beszéd felér bármelyik felkapott motivációs tréner előadásával.

Margaret Atwood: A vak bérgyilkos

Evezzünk kicsit komolyabb vizekre. Ugyan csak a Könyvhétre várható a megjelenése, Atwood A vak bérgyilkosának újrakiadása már most az év legjobban várt könyve nálam – évek óta próbálom beszerezni a régi kiadást, de amikor épp felkerül csillagászati áron egy elérhető példány akkor vagy nem vagyok netközelben, hogy elég gyorsan megrendeljem vagy épp nincs rá keret. A tavalyi életmű-újraélesztés után nagyon reménykedtem benne, hogy a Jelenkor újra kihozza – és lássatok csodát. Most már akkor ugye a The Edible Woman lesz a következő?

  

Dan Simmons: Terror

Picit csalok, mert már megjelent, de már csak a méreténél fogva is csodálkoznék, ha sokan olvasták volna eddig és nem maradhat ki egy ilyen ajánlóból. Sikítva tudtam volna ugrálni, amikor meghozta a futár, de az új munkahelyen még nem égetem magam ilyesmivel, úgyhogy csal szolidan örültem. Jó lenne azonnal fejest ugrani bele, de perpill nem mondhatnám, hogy Simmons-kompatibilis az életmódom - bár ki tudja, már kétszer előfordult, hogy a hanyatló olvasási kedvet egy agyonintellektualizált Simmons-monstrum keltette életre, szóval lehet rá kéne szánnom az időt és helyrebillennék megint. A sorozat is behajózott egyébként a napokban a tévéképernyőkre, majd a könyv után belekukkantok, állítólag extrafélelmetes.

Ellen Datlow: Sötétség – Huszonöt modern horrornovella

Egyébként ha már Simmons, nem hagyhatom ki hogy kizárólag miatta akadt meg a szemem a Huszonöt modern horrornovella kötetén – a horror amúgy finoman szólva nem kenyerem (mondjuk a Terror is horror, mégpedig nem a finomkodó fajtából, de bízom az íróban), de van az úgy, hogy egy szerző miatt képes vagyok beruházni egy antológiába. Így jártam anno a Jonathan Strahan-féle Az év legjobb sci-fi és fantasy novelláival is, amit Kim Stanley Robinson egy darab írása miatt vállaltam be, aztán egy halom jó élményt köszönhettem neki. Hátha a horrort is megszeretem (nem). De amúgy van benne Neil Gaiman és Joyce Carol Oates is!

Jonathan Strahan: Az év legjobb science fiction és fantasy novellái 2018

Ha már szóba került… Idén sem maradhat ki. Ugyan a névsorból egyre kevesebb az ismerős, de az elmúlt két év legjobb könyves élményei közé tartoztak e novellaválogatások, úgyhogy hagyom magam új utakra vezetni. A novellák mostanában úgyis jobban csúsznak.

  

Ken Liu: A papírsereglet és más történetek

Ha már novellák… Sosem olvastam még kínai sci-fi szerzőtől, ami tekintve a hazai megjelenéseket, nem meglepő. Liu novelláskötete nem csak azért ígéretes megjelenés, mert origami tigris (!) meg ázsiai steampunk (!); hanem mert talán ráirányítja a kiadók és olvasók figyelmét az angolszász piacon túli kortárs sic-fi megjelenésekre is. Jó lenne.

Kazuo Ishiguro: Noktürnök

Ha már novellák… Nem maradhat ki a tavalyi Nobel-díjas Kazuo Ishiguro számunkra új, egyébként első novelláskötete – jellemző, hogy a díj kellett hozzá, hogy megjelenjen, de ne fanyalogjunk, örüljünk. Tőle bármi jöhet.

Eleanor Catton: A próba

A fényességek után eléggé kíváncsi vagyok, miket írt még Eleanor Catton – nagyon reméltem, hogy az elképesztő hírverés után némiképp érdektelenségbe fulladt (szerintem egyébként egészen elképesztően szeretnivaló) „nagy mű” után nem torpan meg a kiadó, és olvashatunk még tőle. Ez az első regény érdekesnek tűnik és tán segít letisztázni a szerzőről kialakult picit zavaros képet.

  

Naomi Alderman: A hatalom

Tavaly minden Naomi Alderman utópisztikus thrillerétől volt hangos – bár mindig kissé erőltetettnek érzem az olyan jellegű ajánlásokat, mint „Az éhezők viadala és A szolgálólány meséje – vegyítve” és társaik, ez valóban elég jónak tűnik. Genderkérdésekre kiélezett korunkban meg amúgy is minden ilyesmi kötelező azoknak, akiket kicsit is érdekel a téma. Mondhatjuk úgy is, hogy erről nem lehet eleget olvasni – csak persze nem árt, ha jól írják meg.

Jo Nesbo: Macbeth

Amennyire tudom, épp a napokban jelenik meg angolul a Hogarth Shakespeare Project legújabb darabja, Jo Nesbo Macbeth-átirata. A magyar kiadó tájékoztatása szerint májustól mi is olvashatjuk a fordítást (bár borító még nincs) – dicséretes gyorsaság, remélem, nem megy a minőség rovására; ahogy a sorozat rajongójaként azt is, hogy csupán Nesbo hazai népszerűségének köszönhető, hogy előrevették a megjelenést és a menet közben kijött két darab, Edward St. Aubyn Lear király-újrája és Tracy Chevalier modernizált Othelloja is megjelenik magyarul.

China Miéville: A város és a város

Kis híján eldobtam a telefont amikor láttam a kiadó posztját mely szerint „tavasszal vagy nyáron” megjelenik magyarul A város és a város – magamban már lemondtam arról, hogy Miéville kiadását valaha folytatják. Persze ehhez is kellett egy sorozat, de úgy vagyok vele, hogy kit érdekel – ha a fantáziátlan film / tévéipar kell ahhoz, hogy olvashassam magyarul a kedvenceim műveit, tőlem aztán annyi gagyi adaptációt forgathatnak, amennyit akarnak, jó eséllyel úgyse nézem meg mindet. Borító még itt sincs, de már most nagyon várós.