Egy hagyomány élővé akkor válik,
ha beleszínezhet a kor, a maga hordozóival, ötleteivel, hangszereivel, és
hangkeverésével – és akkor marad hagyomány, ha a játszók megtalálják azt a
vékony mezsgyét, ahol az injektálódó új nem helyezi zárójelbe, nem minősíti,
hanem friss ízeivel keretezi a nagy tisztelettel őrzött régit. Nehéz megtartani
ezt a kíváncsisággal elegy, egyszerre bátor és óvatos hozzáállást – de tény, e
nélkül nagyon hamar halottvirrasztási szertartássá, nagy tisztelettel
ismételgetett jelentésvesztéssé válik az őrzés. Ahol az őrzés gesztusa lesz
úgymond a cél, az a hagyomány halálra ítéli saját magát. Élővé a beengedett
friss szelek teszik – akár a nagy időket megélt vastag törzsű gyümölcsfát a
tavasz, úgy oltja be gyümölcsöt termő örömmel az őrzést az új idők fuvallata.
Pere Martinez az Aurorával karöltve ilyen vékony mezsgyén járó
őrző. Valami elementáris bátorság kell hozzá, hogy egy annyira kifinomultan
formált – zenei és táncnyelven egyaránt évszázadok óta pontosan kimért és
szertartásosra formált világot, mint amilyen a flamenco, így zsongjon körül a
jazz. Martinez az énekkel a katalán zenei hagyomány tradícióit idézi,
kérlelhetetlen pontossággal akkor is, ha frissen megzenésített Salvator
Espriu-verset énekel, vagy ha Federico García Lorca poézisét kelti életre. Az
ének olyan, ahogy az emlékezet követeli – egy a miénknél sokkal szigorúbb kor
emlékezete. Körülötte viszont ott gomolyog az a kérdés nélkül mai zenei
környezet, amely ha idéz, akkor bárhonnan – és mégis egység lesz, tejessé
egészül, és a flamenco szellemében egészül teljessé.
Ahogy Max Villavecchia megmutatja a zongorán mindazt, amit a katalán
muzsikák ismerője a pengetett húrokon várna! Állandó jelenléttel, olykor szinte
a taps helyett ritmizálva is az elengedhetetlen alapokat – olykor a kalandozó
ritmusszekció, Joan Carles Marí
dobjai helyett, José Manuel Álvarez
táncának ritmikai lüktetését ellenpontozva, lüktetve azt, amire repülhet az
ének… Javier Garrabella gitárjátéka
sem a szokvány, sem a várt, nem a bejáratott – ide emeli a mába azt az egykori
büszkeséget. Merthogy ez kifejezetten kivagyi, ki ha én nem zene, tele széles,
erős gesztusokkal. Milyen érdekes – ott délen a finom mívű vékony pengék világában
született énekbeszéd-múltból máig teljes természetességgel erőt sugározhat egy
alapjában vékony, folyvást panasszal teli férfihang…
Kivagyi és panasszal teli zenei
világ ez – mondhatnám úgy is: a saját halandó mivoltának mindvégig a tudatában
van. Érdekes ez – úgy figyelem, hogy ott bontakozik a halálnak ennyi színnel
kultusz, ahol annyi gyönyörű tilalom öleli a szerelmet. Ahol a szerelem
megélése bonyolult, szertartásos és ritkán érzelmi alapú, ahol a szabadsága
életveszélyes. A spanyol alapjában ilyen – valahol innen kell érteni a zenébe
ömlő keservet, a hangban bongó fájdalmat, a számtalan elénekelt „nem lesz az
enyém” panaszára adott, sorsot akár végsőkig vállaló dacválaszt. És persze a
beteljesülést, az ennek ellenére történőt. A flamenco boldogsága ezért akkora
érték – hiszen a tragédiák ellenére, sokszor magából a tragédiából születik. Ez
a muzsika csupa dráma – és ezt Martinez az Aurorával maradék nélkül tudja.
Hogy aztán erre a kortárs
eszközökkel megejtett zenei utazásra egyszer csak befizessen X. Alfonso király
egyik kantigája is – középkori Mária-ének, az egyik legrégebbi dalgyűjteményből
az Ibériai félszigetről. Hogy tovább nyíljon az a hagyományba markoló, azt
tovább zengetni akaró zenészi attitűd.
Hogy Javier Garrabella egyszer csak megmutassa e dal tovább fejtésében:
a flamenco gitárjátéka természetesen a kisujjában van. Kiteljesül e hozzátételtől
az összkép: nemcsak kivagyi és panasszal teli, de hittel mélyen átitatott is ez
a megőrzendő hagyomány. Hogy ne csak a megélhető dráma látsszon, de az a távlat
is, amelynek fényében minden ilyen kis emberi drámánk jelentéktelen.
Sokszor hallgatható, remek
hanganyag ez, de azért el kell mondanom: aki teheti, vadássza le őket élőben –
mert akkora húzást pakolnak a kifinomultságba a színpadon, amit a legjobb
körülmények közt rögzített felvétel sem képes megidézni…
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése