P. C. Cast + Kristin Cast: Elárulva

Amikor először a fülembe jutott, hogy nálunk is megjelenik Az éjszaka háza sorozat, különösebben nem izgatott fel a dolog. Gondolom, nem árulok el nagy újdonságot azzal, hogy az eddig megjelent vámpíros sikersorozatok nem nagyon vettek le a lábamról. Még egy vámpíros tinisorozat a sok közé, hurrá. Persze ez is iszonyú népszerű, hatalmas rajongótáborral és mindenféle sikerlistán ott van. Mindez hidegen hagyott. Egyszer-kétszer kézbe vettem, megcsodáltam az igazán szépre sikerült csomagolását (tényleg nagyon szép lett, mind a borító, mind a belső kép), majd el is felejtettem volna, ha nem jön a lehetőség, hogy megkaphatom a második részt.

Először gondolkodtam, hogy el kéne olvasni az elsőt is, mégiscsak sorozat, legyünk már maximalisták, de nem tudtam megszerezni, és végül úgy döntöttem, hogy azért ez mégiscsak egy tinisorozat, csak nem olyan bonyolult már, hogy ne értsem meg az előzmények ismerete nélkül, ráadásul Harry Potterből és társaiból ítélve úgy gondoltam, úgyis el lesz mesélve az első rész sztorija a második kötetben is. Így is lett.

Zoey Redbirdöt, a teljesen átlagos amerikai tinilányt egy szép napon „megjelölik”, azaz vámpírnövendék lesz belőle, és be kell költöznie az Éjszaka Háza nevezetű bentlakásos iskolába, ahol éjszaka tanítanak, megismerkedik a vámpírtársadalommal, új barátokra lel, és már első ott töltött heteiben belebonyolódik némi veszélyes kalamajkába egy hataloméhes vámpírnövendékkel, melynek során kiderül, hogy ő egy különleges képességekkel bíró vámpírjelölt, aki kapcsolatot tud teremteni az elemekkel, és pikk-pakk ő lesz az iskola elit klubjának, a Sötétség Lányainak vezetője.

A második kötetben folytatódnak a megpróbáltatások. Zoey még mindig csak néhány hónapja van az iskolában, de egyre több barátra és egyre több ellenségre is szert tett, képességei egyre híresebbek, már mindenki úgy tekint rá, mint a leendő legnagyobb főpapnőre. Mentorra is szert tesz, az iskola vezetője, a vámpír főpapnő Neferet személyében. Aztán egy napon eltűnik két fiatal srác az emberek világából, közben furcsa, még a vámpírvilágtól is idegen élőhalottszerű lények jelennek meg az iskola területén, és Zoey-ra vár a feladat, hogy kiderítse, kik ők, mit akarnak, ki irányítja őket, és hogyan menthetné meg barátait. Nem olyan nehéz rájönni, ki az, aki elárulta Zoey-t és a többi vámpírt, ki az, aki a szálakat mozgatja, ám a miértekre majd csak a folytatások adnak választ.

Az az igazság, hogy nagyon kellemesen csalódtam. Azt hittem, gagyibb lesz, de egy egészen szórakoztató, jól összerakott kis mesét olvashattam. Az éjszaka háza világa kidolgozottságban ugyan hagy némi kívánnivalót maga után, de ezt jól ellensúlyozza azzal, hogy nem igazán szakítja el hőseit az emberek világától, Zoey-ék kicsit itt is, ott is élnek, a többezer éves vámpírmitológia jól megfér a tévékkel az iskolában, miközben tradicionális szertartásokon idézik meg az elemeket, a hallgatók filmeket néznek, interneteznek, kólát isznak és kiugranak a városba vásárolni. És a lelkük mélyén megmaradtak kicsit idióta amcsi tiniknek. Csúnyán beszélnek, szívatják egymást, szerelmesek fűbe-fába (Zoey egyből három pasi között őrlődik).

Nagyon érezhető volt, hogy ez egy összefüggő sorozat egyik kötete, sok olyan utalás van, amire gondolom, majd később kapunk választ. Kicsit irritáló, hogy itt is, akárcsak a többi tinisorozatban, a főhős olyan nagyon különleges képességekkel bír, annyira nagyon nagy vámpír/főpapnő/varázsló etc. lesz belőle, és az, hogy a politikai korrektség jegyében itt Zoey barátai is kaptak egy-egy különleges képességet, csak rontott az összképen. Olyan jó lenne, ha végre valaki tökátlagos vámpírjelöltekről, varázslótanoncokról, akármikről írna, nem mindig csak kis kiválasztottakról. Persze akkor meg min izgulnánk?

Jól szórakoztam, tetszett a stílusa, tetszett, ahogy vegyítette a mitológiát a hétköznapokkal, és még az is, hogy olyan igazi amerikai történetet hozott össze. Nem mondom, hogy óriási rajongója lettem, de jó kis könyv volt, és szívesen olvasnám a folytatást!