2009. szeptember 25., péntek

J. R. Ward: Éjsötét szerető, Síron túli szerető

Mostanában boldog-boldogtalan romantikus vámpírregényeket ír, tele van velük a padlás, és még csak most jön a java, elég csak ránézni a kiadók várható megjelenési listáira. J. R. Ward vámpíros sorozata, a Fekete Tőr Testvériség még az Alkonyat keltette vámpírhiszti előtt, az elsők között íródott, és sokáig vezette az ilyen-olyan bestsellerlistákat, elég komoly rajongótáborra téve szert. Én őszintén szólva nem az Alkonyat, és nem is az épp aktuális vámpírdivat miatt kezdtem el olvasni, hanem egyfajta Anita Blake pótlékként. Hamilton sorozata volt az első vámpíros cucc, amit olvastam, és az elején nagyon szerettem, aztán nagyon kiábrándultam belőle. Azt hittem, ez a sorozat majd pótolja a tökös vámpírvadász csaj által hagyott űrt, de csalódnom kellett. Ward könyvei nem is annyira vámpírregények, inkább a Harlequin-könyvek és füzetek nyomvonalán haladó nyálas-romantikus-szexelős marhaságok, amiknek történetesen vámpírok a főszereplői.
 
 
Mégpedig a Fekete Tőr Testvériség tagjai, olyan elit harcosok, akiknek az a feladatuk, hogy megvédjék a vámpírtársadalmat a rájuk vadászó alantasoktól. Történetünk idején hatan vannak, mindegyikük kapott egy külön kötetet, amiben nagy küzdelmek és sok-sok vívódás után rátalálnak a szerelemre. Az első kötet, az Éjsötét szerető a testvériség vezetője, Wrath története, akiről kiderül, hogy valójában a vámpírok királya, az utolsó tiszta vérű vámpír a földön, csak épp egy évszázados trauma miatt nem hajlandó viselni tisztségét, és magára vállalni az uralkodást. Egészen addig, amíg meg nem ismeri a félig ember Beth-t, akinek szüksége van rá, hisz csak Wrath tudja átsegíteni a vámpírrá váláson. Ami mindenkinél huszonöt éves kora körül következik be, fájdalmas folyamat, és csak akkor lehet túlvészelni, ha egy ellenkező nemű vámpír segít benne, és átvezeti a másikat. A vámpírok egyébként főleg egymásból isznak, embereket csak ritkán használnak, mert nem elég erős a vérük, rejtőzködnek, nem tudnak harapással átváltoztatni senkit, esznek-isznak, szórakoznak, állandóan rapet hallgatnak, imádják a gyors kocsikat, mind nagyon jól néznek ki, nagyon gazdagok, és főleg, nagyon sokat szexelnek.
 
Wrath és Beth egymásra találása is kevésbé lelki vívódásokból, mint inkább sok-sok oldalon át tartó szeretkezésekből áll. A sztori, mely szerint a lányra egy épp alantassá váló fiú vadászik, aki korábban megtámadta, hogy Wrath ennek hatására végre elfogadja örökségét, és a vámpírok élére áll, hogy megmentse szerelmét, csak mellékes. Mint ahogy a vámpírok különböző rítusai, a vámpírhierarchia, a világukat teremtő Őrző is az. De ugyanígy az Alantasok Társaságának kegyetlenkedései és kavarásai sem nyernek semmi súlyt, csak arra kellenek, hogy az épp aktuális megmentendő lányt megmenthesse a vámpír hős, és aztán forrón egymásra találjanak.
 
A második rész, a Síron túli szerető ugyanarra a mintára íródott, csak itt Rhage, a testvériség legveszélyesebb és legvonzóbb tagja a főszereplő. Rhage el van átkozva, együtt kell élnie a bensejében lakó szörnyeteggel, aki bármikor előtörhet, és akkor senki sincs biztonságban körülötte. Ezért nem enged magához közel egy nőt sem, csak futó kalandokra használja őket, egészen addig, amíg meg nem ismerkedik a halálos beteg Mary-vel, aki addig sosem tapasztalt érzéseket ébreszt benne. Kiderül, hogy azért, mert nem csak ő, de a benne lakó sárkány is szerelmes a lányba. Rengeteg félreértés, lelkizés és persze szeretkezés után végre egymásra találnak, és kölcsönösen megmentik a másikat. Komolyan mondom, a végére már azon gondolkodtam, az írónő hogy nem unta halálra ezeket a szexjeleneteket. Amik sem nem erotikusak, sem nem izgatóak, de még csak nem is undorítóak, egyszerűen dögunalmasak.
 
Aki jó vámpírregényekre vágyik, annak semmiképpen nem ajánlanám a sorozatot, tényleg leginkább a romantikus nyálregények és szappanoperák kedvelői lelhetnek benne élvezetet. Két rész van még belőle itthon, egyet fizet négyet kap akcióban vettem, de kötve hiszem, hogy elolvasom őket. És tovább folytatom a keresgélést valami tényleg jó Anita Blake pótlék után…


Kiadó: Ulpius

Korábbi kommentek:

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...