Ez a tündéri bagázs 2016 nyári
napfordulóján, Szent-Iván éjjelén és nappalán körbeautózta Izlandot az 1.
főúton - az egész utazásról úgynevezett Slow TV-felvételt készítettek, amit
Izland nemzeti televíziója sugárzott - az utazás alatt pedig a zenekar akkori
új dalát, az Óveður-t játszotta,
különböző tételeit keverte egy generatív zenei szoftver. Egyszerre televíziós
esemény (így utána olvasva igen meglepett, mennyi lassú-tévés projekt fut amúgy
szerte a világban), szerelmes levél a hazájukhoz és egy sajátos játék a
véletlennel, ami a természet szellemeinek földjén, s az újra felfedezett,
felelevenített újpogány vallás, az Ásatrú
földjén konkrétan egyet jelent az elrendeltséggel. És tényleg: a zene mintha
valóban az utazást mesélné másként és ugyanúgy, mintha tényleg lenne a
felhőknek, más világokra nyíló kapuforma szikláknak, nem szűnő hullámzásnak,
elröppenő sirálynak, útfélre szaladó birkának is zenei megfelelője benne.
Hipnotikus, gyönyörű élmény huszonnégy órában, amiből nincsenek kivágva a
pihenők sem, a megállások, várakozások sem - az egész egyszerre hallatlanul
egyidejű és időtlen.
Azóta felkerült a körút 24 egy órás részletben 4K-ban is (sajnos a téli napfordulón rögzítve, úgyhogy itt jó ideig tényleg éjszaka van...). Ezzel együtt jóízűen körülnézhetsz, követheted a
látványt, ami érdekel, amíg végképp el nem hagyjátok... megdöbbentő ám rácsodálkozni
erre a miénkhez gyökeresen hasonló, de jellegében mégis más életritmusra az
elsuhanó élettérben. Nézni átkelés közben az egysávos hidakat a sokkal
viharjártabb déli part öblein, fjordjain, patakjain és folyóin át (gondolom
egyszerűbb ennyit visszaépíteni, ha a zabolátlan víz viszi - merthogy olykor
bizony viszi). Nézni a gyönyörű helyekre történelmi idők óta odatelepült
tanyákat, az oda vezető leágazásokat (minden lakhely akkurátusan ki van
táblázva a letérőknél...). A folyton fortyogó, vulkáni talajból időről időre
bekövetkező kitörések nyomait látni az úton, a hosszú kilométereken át
sav-marta aszfaltot (és az út partját, az odahalmozott építőanyaggal és
munkagépekkel); a ritkás, általában csak lakhelyek környékén erdőcskévé
sűrűsödő facsoportokat (és a kitörések törzs-csonkjait); a meredek hegyoldalra
felkúszó kék hangásokat, a mindenhonnan zubogó vizeket... Az északi és nyugati part mély
fjordjai mentén csoportosuló kis- és nagyobbacska városok sokkal szelídebb,
(látszólag) kevesebb keménységet követelő ábrázatát...
Mindeközben tudnotok kell, hogy
én viszonylag rendszeresen szobabiciklizem itthon - évek óta a kerékpározással
tartom magam azon a vékony mezsgyén, ahol úgymond egészséges vagyok. Igen, jól
gondolod: ha nincs meg a kilométerem, akkor nekem egyszerűen szobabicikliznem
kell - és télen bizony sokszor nincs meg, főleg mivel a hétvégék szabad,
kerekes csatangolásai ilyenkor elmaradnak, és mert a legkeményebb, jeges
(munka)napokon már nem mindig megyek ki. Nagyon drágán fizetnék egy esést -
úgyhogy ha ónos eső esik, inkább kimarad a kötelező is. Azért a szobában
tekeréshez mérhető pótszer-ízű élményt keveset ismerek (nyilván egyébként
minden futópad, és egyéb mozgásimitációs gép ugyanilyen...), de amióta ezeket a
videókat teszem magam elé szemmagasságba, varázslattá alakult a kényszer. Van,
persze, nem kevés kerékpáros Go-Pro kamerás felvétel is fenn van a megosztón,
szoktam néha utazni velük; léptékében erősebben kerékpáros élmények (a tempó...
ugye), mégis, ez a zenébe csomagolt izlandi körút a rendszeres (virtuális)
útvonalam; mostanában, ha tehetem, fülhallgatóval. Mert semmihez nem fogható
módon feledkezhetek bele az útba, mert sokszor tényleg elfelejtem, hogy
valójában milyen kényszerűen választott eszközön (és miért) utazom...
Most fordulok a déliről a keleti
partra, nem sokára felmászunk kicsit a Felföldre... hogy aztán a sziget jóval
szelídebb felén haladjunk Reykjavíkig. Sokat számít, hogy nem esőben, és nem a
szürkületben, amit az alig horizont alá ereszkedett nap jelent abban a fehér
éjszakában, ahol most éppen járok... Persze, hogy kíváncsivá tett, térképeket,
fényképeket nézegetek - amikor eszembe jut. Mert utazás közben visz a látvány és zene sajátságos véletlenszerű összhangja... Mert utazás közben tényleg utazom. Nagyon
komoly ajándék ez - köszönöm, urak!
Verset is ihletett: Route One - Az otthon körüléneklése
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése