Patricia Briggs Mercy Thompson-sorozatának első része, a Megszólít a hold egy évvel ezelőtt jelent meg magyar nyelven az Agave gondozásában. Azt hiszem, nyugodtan állítható, hogy mérsékelt sikert aratott: nem volt kimondottan negatív a fogadtatása, de nem is nyűgözte le a kritikus – és az urban fantasy és/vagy természetfeletti romantika terén talán túlságosan is nagyszámú friss megjelenésből válogató – olvasókat. Attól pedig fényévekre volt, hogy akár csak egy picit is megrengesse a természetfeletti(-vel kokettáló) hősnők között még mindig egyeduralkodónak számító Anita Blake pozícióját.
Én anno kifejezetten jól szórakoztam rajta, érdekesnek találtam a felvázolt világot és szimpatikusnak a hősnőt, de nem voltam elájulva tőle. Szerencsére az Agave nem tartozik azon kiadók sorába, akik egy-egy mérsékelten sikeres sorozatkezdés után azonnal visszavonulót fújnak (van jópár ilyen, pedig az olvasók kevés dolgot utálnak ennél jobban…) – így hát idén kezünkbe vehettük Mercedes Thompson, a járó (azaz időnként prérifarkassá váló) autószerelő kalandjainak második részét.
Mercy még mindig saját kis műhelyében dolgozik a poros, ám unalmasnak semmiképpen nem mondható Tri-Citiesben. Lakótársa egykori szerelme, a vérfarkas Samuel; szomszédja a helyi vérfarkas falka alfája, Adam; ismerősei között vámpírok és fémműves gremlinek éppúgy vannak, mint boszorkányok és szellemek. Szerencsétlenségére Mercy tartozik egy szívességgel a vámpír Stefannak, aki egy éjjel eljön a lányért, hogy behajtsa a tartozást. Könnyű és veszélytelen mókának tűnik, naná, hogy vérfürdő lesz belőle – amit a város egész természetfeletti közösségét megbolygató gyilkosságsorozat és nyomozás követ.
Mercy és Stefan olyasmivel találja szembe magát, ami jóval több, erősebb és gonoszabb, mint bármelyik vámpír vagy vérfarkas: egy démonnal, aki egy vámpírba fészkelve magát szinte legyőzhetetlenül gyilkolászik. Mindezt épp akkor, amikor a mágikus lények az őket irányító titokzatos Szürke Lordok parancsára azon dolgoznak, hogy az emberi társadalom elfogadja létezésüket. A közös cél és a közös fenyegetés hatására a vámpírok és a vérfarkasok kénytelen-kelletlen együtt erednek a démon nyomába, azonban hamar eljön a pillanat, amikor kiderül, csak a járó Mercy képes szembeszállni vele.
Ez az a pont, ahol az egykori Anita Blake-olvasó hidegrázást kap – szegény Patricia Briggs, lehet, hogy az életben nem olvasott Hamiltont, mégis mindig hozzá hasonlítjuk. Miért is a hidegrázás? Anita Blake a legtipikusabb példája annak, amikor a rengeteg természetfeletti szupererő mellett is csak és kizárólag az egyébként halandó emberlánynak van esélye megregulázni a világ összes fellelhető gonoszát. Ami, valljuk be, eleinte pusztán hihetetlen, tizensok kötet után viszont már nagyon fárasztó. És akkor most Briggs is valami ilyesmivel jön… Szerencsénkre azonban az írónő hihető és a saját világának keretein belül értelmes magyarázatot ad minderre, így Mercy nyomozását és démonüldözését mindenféle rossz szájíz nélkül izgulhatjuk végig.
Egy sorozat második részének esetében mindig kérdés, hogy az első kötetben felvázolt világ kibontása mennyire sikerül, megtudunk-e többet a természetfeletti lényekről, összeáll-e szép lassan egy egységes világkép. Briggs trükkösen oldja ezt meg: sok mindent elárul, megtudunk ezt-azt a vámpírok társadalmáról, a vámpírkolóniák életéről; találkozunk eddig nem látott mágikus lényekkel; még mélyebb betekintést nyerünk a vérfarkas falkák dominanciaharcaiba; ám még mindig jócskán vannak kérdőjelek. Mintha csak fel-fellibbentené a fátylat, ami mögött egész világok rejtőznek, aztán gyorsan leejti, nehogy túl sokat lássunk. Okos húzás, nekem például nagyon bejön: már csak azért is tovább akarom olvasni, hogy megtudjam végre, kik a Szürke Lordok és mire képesek a gremlinek – Mercy kalandjai igazából mellékesek.
Jó kis sorozat ez, erős és egyedi karakterekkel, talpraesett, kedvelhető főhőssel, humorral, sajátos világgal – az egyetlen, amit nagyon, de nagyon kihagyhatott volna az írónő, az a kötelezően alakuló szerelmi sokszög. De legalább megmarad a jó ízlés és a több pasi közti vívódás medrében – nagyon remélem, hogy nem csap át ez is paranormális pornóba, mert abból már így is több van, mint kéne. A magam részéről kíváncsian várom a harmadik részt...
Kiadó: Agave
Fordította: Farkas Veronika
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése