Az Anguleme-i nemzetközi
képregény fesztivál igazi eldorádója a műfaj rajongóinak – túl azon, hogy az
egyik legnagyobb európai rendezvény, a szervezők évről évre szellemes
ötletekkel dobják fel az egyébként sem programszegény fesztiválnapokat. Az
egyik ilyen ötlet a 24 órás képregényé. Profi és amatőr kategóriában bárki
pályázhat, a verseny maga pedig remek alkalom arra, hogy a fiatal alkotók
felhívják magukra a figyelmet. 24 óra alatt kell egy 24 oldalas komplett
sztorit az asztalra tenni – a 2012. évi megmérettetés alkalmával a szervezők
három mondatot adtak meg, amelynek megadott helyen kellett a történetben
szerepelni, így próbálták lehetetlenné tenni, hogy bárki is „előre
dolgozhasson”.
Idén magyar résztvevője is akadt
a profi kategóriának: a ’Brazil művésznéven rajzoló Tebeli Szabolcstól a Space Pirate – Űrkalóz. Meg kell
mondjam, a többiek munkájának fényében a mi fiunk szinte túlvállalta magát. A
legtöbben jelentősen egyszerűbb – egyszerűbben véglegesíthető – technikákat
alkalmaztak, s nem a szabadkézi tollrajzot, mint Brazil. Aki viszont könnyedén
bizonyította be: a gyors kéz munkája, a kihúzás hanyagolása nem feltétlenül
kelti a képregény-vázlat benyomását, sőt, akár stílusként is felfogható sajátos
rajzi világot teremthet.
Maga a történet, a ’24 karátos
„B” komik’ határozottan vicces paródiája minden Zs kategóriás képregénynek és
űroperának – miközben voltaképp összedobált klisék kifordítása történetben és
rajzban. A visszavonult Űrkalóz bolygójára egyszer csak lezuhan a Megmenteni
Való Nő, zavaros sztorival, és üldözőkkel a nyomában – s az öreg harcos persze
hogy felcsatolja a kütyüövét, belepattan cápaorrú járgányába, s persze hogy nem
azért indul el, hogy megmentsen, vagy igazságot tegyen…
Ilyesmit valóban csak kihegyezett
iróniával érdemes csinálni, s a figyelmes szemlélő kockáról kockára láthat itt
apró képi gegeket, utalásokat, fricskákat a műfaj egészéhez – a mangás
sebességvonalakká alakuló dübörgés-felirattól a francia western-képregények
beállításait gegelő párbajjeleneten át a Pif egykori környezeti világát
megidéző „űrhajókig”. Az utolsó oldalakra maga a rajzoló is belekameózik a
saját meséjébe – mintegy saját magát kritizálva, s megkapva ezért a „méltó
büntetést”. El kell mondjam, az ilyen mentegetődző izéket soha nem csíptem igazán,
de ez itt határozottan jópofa.
A képregény mindenki számára
hozzáférhető, ugyanis a Nero Blanco Comix a legutóbbi képregény-börzére
megjelentette. Ott került a mi birtokunkba is, Brazil pikk-pakk összerakott,
rajzos ajánlásával – jó volt látni, mennyire nem hagytak a vásárlók pihenőidőt
a fiatalembernek, gyakorlatilag végigdedikálta az egész eseményt. Sokan ismerik
a munkáit, és szerintem már sokan várják is azt a nemcsak suttogó pletykaként
terjedő, jóval több idő és energia ráfordításával készült, ihletett
Kittenberger-képregényt. Valahogy így kellene kezdődjön a siker, nemde?
Brazil, s a versenytársak munkái
a verseny hivatalos honlapján is megtekinthetők:
Kiadó: Képes Kiadó
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése