Brunonia
Barry regénye igazi meglepetés volt: bevallom, egy egyszerű
misztikus-romantikus történetre számítottam, kicsit lazításnak is
szántam két komoly szépirodalmi mű közé – csipkék, titkok, boszorkányok,
azt gondoltam, afféle lányos olvasmány lesz. Hát, mekkorát tévedtem! Ez
a regény maga a csoda, mint egy különösen művészi csipketerítő, ami
minden alkalommal más mintát ad ki, amibe bele lehet feledkezni, és
csodálattal adózni minden apró részletének.
Towner
Whitney tizenöt év után tér haza Salembe, ahonnan ikertestvére halála
után menekült el – tizenhét évesen előbb elmegyógyintézetbe került, majd
hosszas gyógykezelés után „addig ment, amíg szárazföldön lehetséges”,
és Kaliforniában kezdett új életet. Mindent maga mögött hagyott,
gondolta ő, ám a múlt utána nyúlt: amikor nagynénje, Eva eltűnik, Towner
visszatér gyermekkora színhelyére, vissza a családhoz, vissza a múltba –
hogy aztán egy fiatal nő eltűnésével még mélyebben belemerüljön az
egyre csak fokozódó homályba.
A
történetről jó szívvel semmi többet nem lehet írni: az a fajta
titokzatos, csavaros, minden oldalán újabb rejtélyt és – talán –
hazugságot tartogató regény ez, amelynél minden aprócska információ
súlyos merényletet jelent a jövőbeli olvasókkal szemben. Olvassák csak,
és fejtsék meg maguk a titkokat – megéri, ahogy peregnek előttünk az
oldalak, szépen fokozatosan bomlik ki Towner múltja, a családja
története, hogy a végén egy szép nagy csavarral minden más
megvilágításba kerüljön, és kénytelenek legyünk újra végiggondolni
minden apró momentumot, minden elharapott szót, elkapott félinformációt.
Miután becsuktuk a könyvet, szinte bizseregnek az ujjaink, hogy
újrakezdjük, elölről; hogy birtokában minden információnak,
újraértelmezzük az egészet – persze csak azt hisszük, hogy birtokában
vagyunk az összes információnak, erős a gyanúm, hogy az írónő nem árul
el mindent.
Titkok,
hazugságok, mélyen eltemetett múltbeli bűnök, családon belüli erőszak,
az ikertestvér feldolgozhatatlan halála – mindez egy varázslatos,
misztikummal teli világban tárul elénk. Salemben, a boszorkányüldözések
hazájában él a Whitney család, melynek nőtagjai különleges képességekkel
rendelkeznek: hallják mások gondolatatit, és megmondják a jövőt a
csipkéből. A vert csipke, ez a különleges, leheletfinom művészi alkotás
éppúgy titkok, látomások, jövőbeli események hordozója, mint a
kristálygömb, vagy épp a kávézacc. Ahhoz, hogy csipkéből jósoljunk, a
csipkén kívül kell egy kérdező, és egy olvasó – s hogy a csipkeolvasó
mit olvas ki a kérdező arca elé tartott mintából, az sorsokat dönthet
romba, vagy épp az őrületbe kergetheti magát az olvasót.
A
Whitney-k csak egy szeletét adják Salem furcsaságainak: a boszorkányok
itt még ma is élnek – igaziak és önjelöltek egyaránt. Ahogy vallási
fanatikusok is, akik máglyára vetnék őket – Salem a turizmusból él, a
megjátszott boszorkányégetés itt napi program, a turisták kiapadhatatlan
kíváncsiságát az egyre-másra nyíló boszorkaüzletek, jósdák, múzeumok
sem elégíthetik ki. Azonban, miként Salem alatt az eltorlaszolt
rabszolgacsempész-alagutak, a felszín alatt megbújik egy sokkal
titkosabb, sokkal kegyetlenebb világ: a valódi fanatikusok, az
erőszakos, semmitől vissza nem riadó szekták világa. Azoké, akik valóban
készek boszorkányokat égetni, és akiknek a vezetője, Cal Boynton egykor
a Whitney család tagja volt – s kiérdemelte gyűlöletüket.
Miközben
Towner szembenéz a múltjával, megküzd a démonaival, és elvágja a
cérnát, mely a fiatalkorához láncolja – miként csipkét a csipkeverő
párnához – a város is szembenéz a saját démonaival: a fanatizmussal, és
azzal a sok szörnyűséggel, amik felett évtizedekig szemet hunytak.
Mindenkinek van itt valami rejtegetnivalója, és mindenki a másikat
tartja őrültebbnek – és persze vannak a valódi őrültek, akik sok
tekintetben tán normálisabbak az „egészségeseknél”.
Ez
az ellentmondásosság, a normalitás és az őrület, a valódi történések és
a delíriumos lázálmok, az elektrosokktól eltűnt gyerekkori
emlékfoszlányok és a hamis képzelgések adják a könyv igazi varázsát, ami
egyben a legnagyobb rejtélye is – sosem tudjuk, hogy amit olvasunk, az
éppen kitaláció vagy sem; s ha igen, akkor tudatos hazugság, hamis
emlék, a csipkéből kiolvasott lehetséges történés, avagy a gyógyszerek
kiváltotta látomás-e. Mindezt a nézőpont-változtatások, naplórészletek,
rendőrségi jelentések felidézése teszik még szövevényesebbé.
Igazi
kincs ez a könyv a misztikumra, boszorkányságra, különleges női
sorsokra fogékony olvasóknak, ahogy a feltáratlan titkokat, a
feldolgozhatatlan múlt és a jelen egymásnak feszülését kedvelőknek is –
és a legkevésbé sem romantikus lányregény.
Kiadó: Gabo
Fordította: Sóvágó Katalin
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése