2019. március 13., szerda

A fantasztikus Róka úr - film


Először is le kell szögeznem, nem ismerem Roald Dahl könyvét, de szerintem bepótolom. Már csak azért is, mert hírlik róla, Dahl kedvenc története volt a maga-írtak közül, és ugyan az is hírlik róla, erősebb a cukiságfaktora, mint a Boszorkányoknak, vagy Matildának, a három csodájával - de ez szerintem nem fog akadályozni. Hírlik, Wes Anderson is azért vállalta el a (társ)rendezést, mert imádja Dahlt, meg ezt a sztorit. (Társ)rendezést; hiszen a stop motion technikához bölcsen a munkába vonta előbb Henry Selicket (aki menet közben, Neil Gaiman meséje, a Coraline miatt hagyta ott a bulit), aztán Mark Gustavsont (aki szintén nem ma kezdte). Persze ettől ez még egy vérbeli Wes Anderson mozi, a technikától és kihívásaitól el se kell vonatkoztatni - itt is gyönyörűen nyakon csíphetők a stílusjegyei, a félbevágott terekben való turkálástól a szimmentria-mánián át a szolidan morbid pillanatokig. Hírlik az is, az eleje meg a vége a rendező hozzáfűzése az alig 90 oldalas vékonyka meséhez - de mivel úgysem tudom, milyen adaptáció, azt sem tudom megítélni, használt-e a sztorinak a megöntözés...

Viszont azt nagy örömmel konstatáltam, hogy az a szelíd, de olykor nem kicsit beteg humor, ami ezt a nagyhajú szőke gurut jellemzi (és ami amúgy tényleg nem áll messze Roald Dahl szintén nem enyhén fanyarba pácolt humorától) az elsőtől az utolsó kockáig átitatja a sztorit. Róka úr kis családjával új otthonba költözik - s bár megfogadta a nejének egy vallomásokkal rakott zsákmányejtő éjszakán (épp csapdába esve...) hogy leszámol bűnöző hajlamaival, az új élet követelményeit csak a környék három farmere: Bugris Norman, Buci Walter és a legnagyobb spíler: Bán Frank tanyájának megvámolásával tudja előteremteni. Az akciókba bevonja oposszum cimboráját, Kómát és a náluk héderező rokon rókagyereket, Konstantint is; a saját édesfiát, Rókust bezzeg nem, mivel kicsinek és ügyetlennek tartja. A farmerek persze eléggé rossz néven veszik a fosztogatást, úgyhogy Róka úr (és miatta az egész erdei közösség) hamarosan illegalitásba: a föld alá kényszerül...

Róka úr eredeti hangja George Clooney (magyarul természetesen Szabó Sipos Barnabás) - ez egy szelíd, külön poén, nem tudtam nem vigyorogni rajta, ahogy eszembe jutott az Ocean's Elevenből Danny Ocean... megint igen nívós társaság gyűlt köré, régi jó Wes Anderson-spanoktól (Bill Murray, Owen Wilson) olyan nevekig, mint Meryl Streep (Rókáné), Michael Gambon (Bán Frank), vagy a kedvencem: Patkány hangjaként Willem Dafoe. A magyar szinkron kifogástalan (imádom Kóma szerepében Mikó Istvánt...) de érdemes egyszer angolul is hallani. Utalások és filmes poénok tucatjait rejtik megint a képek, meg a szövegek, imádom, amikor Róka úr kifejti: hiszen vadállat vagyok... vadállat bizony, bár ezt a filmen kizárólag a terített asztalnál való viselkedése jelenti ki. Amúgy igen jólnevelt, családszerető bűnöző az úr, aki tekintettel van mások érzékenységére és igényeire... csakhát a természete... ugye.

Pont ez a rétege kapott el a legdurvábban - a miattunk urbanizálódni kénytelen (parkba, csatornába, egyéb helyekre menekülő), alapjában a javainkat fosztogató pozícióba kényszerülő természet. Életek, amelyeknek a városiasodás meg az ipar, meg a mezőgazdaság felfalta az életterét. "Aki" tud, alkalmazkodik (én is láttam már nyestet, rókát, sőt, Budán vaddisznót is a házak között szlalomozni; a sólyomról, héjáról, meg a vércsékről nem is beszélve), aki meg nem tud, az kipusztul... Ez ilyen végtelenül, gonoszul egyszerű. Vadállatok, amelyek a szemeteskonténereinkből élnek, meg ejtik körülöttünk zsákmányul, ami ehető (s amit nem őriznek meg kertjeinkben a kutyák). Lények, "akiknek" mi nem vagyunk tekintettel az érzékenységére meg az igényeire... csakhát ilyen a természetünk... ugye?

Pont ez a rétege kapott el a legdurvábban - mert persze ez egy Aesopus-i állatmese (is). Embertársainkról (is) szól, akiknek ez a berendezkedés nem ad a kezébe más választást - hiszen az álomfokozó kirakatok nekik is ragyognak, a könnyű élet nekik is integet, a jóllakató finomságok (metróaluljáróba sprével fújt) szaga az ő orrukat is csiklandozza. A veszteseinkről is szól, ahogy bánnak velünk, meg ahogy a vagyon (és kiszolgálói) bánnak velük. Persze csak csínján szól erről, olyan-amilyen hepienddel a végén. Róka úrék felfedezik a konzum mennyországát: az áruházat. Olyan-amilyen hepiend: a szupermarket természetesen a három gazdaemberé, a csatornában berendezkedett állatok Bugris, Buci és Bán tulajdonát fosztogatnák megint... úgyhogy a háború borítékolhatóan folytatódik. Valahol pusztán az a kedves elegancia, ahogy Wes Anderson elénk rakja ezt az áruházi musical-betétes (ó, a Shrekek...), előre csomagolt (valójában nyitott) véget, megérdemelt volna néhány díjat. Gyerekekkel is fogyasztható (legfeljebb aztán el kell dugni az almabort...).

Róka úr Londonban (Ágoston László felvétele)

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...