Meg kell mondjam, fogalmam sem volt, mit
várhatok ettől a könyvtől, amikor belevágtam. A megjelenés híre nagyjából
egybeesett rácsodálkozásommal a sci-fi műfajára, így hát mondhatni gondolkodás
nélkül rácuppantam – ide nekem az oroszlánt is, ugyebár. Az első vélemények
olvastán aztán igencsak elkámpicsorodtam – valahogy nekem az elején kimaradt az
az információ, hogy főhősünk egy kamasz, ennek minden (lehetséges) vonzatával.
Konkrétan bepánikoltam, hogy „komoly” sci-fi helyett valami „komolytalan” YA-t
kapok (már megint). Ezért is tologattam magam előtt, néha bottal megpiszkáltam,
belelapozgattam, elnézegettem a borítóját, de csak nem akaródzott belevágni.
Mígnem odáig jutottam, hogy csak nem tűrt
halasztást, mert elkezdték hírelni a második részt. Ami manapság, sorozatokat
oly könnyedén félbeszakító korunkban minimum figyelemreméltó – már önmagában a
tény is, hogy jön a folytatás, hát még, hogy ilyen hamar. No, csak el kéne
olvasni…
És milyen jól tettem! Mert ez más, tényleg
nagyon más, mint amire számítottam. A legkevésbé sem YA (hálistennek), de nem
is mondanám véresen komoly sci-finek. Műfaji kevercs, mint mostanság a legtöbb
jó könyv (mármint a „műfajinak” tekintett alkotások közül) – disztópia, sci-fi,
iskolaregény, fejlődéstörténet, kiforgatott hatalmi játszma jól sikerült
egyvelege.
Valamikor a távoli jövőben a tizenhat éves
Darrow a Mars mélyén éli – mit szépítsük? – rabszolgaéletét. Darrow a Vörös kasztba
tartozik – bányász, aki soha (soha!) nem láthatja a napfényt. A föld alatt
születik, a föld alatt nő fel, a föld alatt lesz szerelmes, ott születnek a gyermekei,
akik aztán szintén egész életüket a vörös bolygó végtelen tárnáiban töltik.
Nemzedékek óta abban a hitben áldozzák rövid életüket a héliumbányászatnak,
hogy ezzel elősegítik az emberiség elmenekülését az élhetetlenné vált Földről,
és hozzájárulnak a Mars felszínének lakhatóvá tételéhez. Naná, hogy egy napon
kiderül, hogy az egész egy gigantikus átverés, és felettük a bolygó él és virul
– gigantikus városokban, luxuskörülmények közt, elképesztő technikai
fejlettséggel körülvéve tengetik mindennapjaikat az Aranyak, a színekre épülő
kasztrendszer csúcsán trónoló kiváltságosak és az őket kiszolgáló többi szín.
Akik közül még az utolsó utáni megvetett szolga is luxuséletet él a bányák
mélyében robotoló aljVörösökhöz képest.
Túl nagy titkot nem árulok el azzal, hogy
előbb-utóbb fellázadnak, ugye? S hogy-hogy nem, lázadásuk kulcsfigurája Darrow
lesz. Az a Darrow, aki valójában mást sem szeretne, mint békében éldegélni
imádott feleségével, sok kis bányászt nemzeni és megnyerni a klánok versenyét,
amely után emelt fejadag jár. Ám amikor kedvesét elszakítják tőle, minden
felfordul körülötte. És bár mindent elkövet, hogy hősies önfeláldozásával egy
legyen a sok névtelen mártír közül, a sors másképp akarja, és hirtelen azon
kapja magát, hogy félúton van afelé, hogy beépüljön a gyűlölt kasztba, és belülről
rombolja le a fennálló rendszert. Darrow-nak Arannyá kell válnia, és ez bizony
nehezebb, mint bárki gondolná – és fájdalmasabb, mint amit az olvasó jóízűen
olvas. És még csak aztán jön a java.
Amennyire nehezen indul be a regény eleje (mert
valljuk be, Darrow fennköltsége, Rómeót megszégyenítő áradozása élete
szerelméről, majd az egész drámával felérő elsiratása e szerelemnek némiképp
fárasztó és idegen ettől a közegtől), annyira magával ránt, amint elkezdődik a
fiú úgymond „beépülése”. Hát még, amikor kezdetét veszi a „kiképzés”, ami új
szintre emeli a hatalmi elitet képző bentlakásos iskolák fogalmát. Előszeretettel
hasonlítják a Végjátékhoz és Az éhezők viadalához – előbbit nem
olvastam, úgyhogy nem tudom megítélni, utóbbihoz kegyetlensége és az egymást
gyilkolászó tizenévesek okán valóban hasonlítható, de gondolatiságát tekintve
jóval komplexebb, mint Katniss Everdeen forradalma. Önmagában az ötlet is
remek, hogy holmi tankönyvekből eltanult elmélet helyett dobjuk ki a vadonba az
elitnek szánt emberanyagot, hadd gyilkolják egymást halomra, hogy kiderüljön,
ki a legtalpraesettebb, legjobb stratéga, vagy épp a legintrikusabb politikus –
de ami igazán olvasmányossá és bizonyos pontjain letehetetlenné teszi, az a
megvalósítás. Körömrágva olvassuk Darrow vesszőfutását a szomszéd ház birtokáért,
miközben észre sem vesszük, és szép lassan iskolai feladatból belecsúszunk egy
valóban vérre menő háborúba. Persze ez egy olyan „iskola” esetében, ahol a felvételi
utolsó fordulójaként utolsó vérig kell küzdeni a szabad helyért, melyre mindig
ketten ácsingóznak, nem annyira meglepő.
És itt jön a képbe az a fránya YA kérdés… Szerintem
már sokunknak tele van a bakancsa azzal, hogy minden második (műfaji) regény
főhőse tizenhat éves. Nem csoda – az utóbbi években annyi YA-szeméttel etetett
minket a könyvkiadás, hogy mostanra még a műfajt eredendően kedvelők is
felbüfögték az újabb „ínyencfalatokat”. Ebben az esetben viszont a szereplők
kora nagyjából helyénvaló. Egyrészt, mert a Vörös bányászok ritkán élnek sokáig
– épp ezért korán házasodnak, korán válnak szülővé, korán ülnek életveszélyes fúrópajzsok
irányítófülkéjébe. Tizenhat évesen egy aljVörös már meglett férfi, feleséggel,
felelősséggel, szereppel a klánban. Darrow nem kamasz, hanem egy – a mi
szempontunkból nézve torz – társadalmi berendezkedés fiatal felnőttje. Ez a
torz berendezkedés persze jól jön, amikor az Aranyak közé épülve be kell őt
juttatni egy iskolába, hogy magakorabeli gyilkológépekkel vegye fel a versenyt.
Mert itt bizony a kiváltságosok gyermekei is „korán érnek”.
Disztópia, sci-fi, iskolaregény,
fejlődéstörténet, kiforgatott hatalmi játszma jócskán nyakon öntve a római
mitológiából kölcsönzött elemekkel – akárhogy is olvassuk, ugyanoda jutunk: egy
kegyetlen elnyomásra épülő társadalomban az jut legmagasabbra, aki a
legkegyetlenebb – vagy aki el tudja
hitetni, hogy ő a legkegyetlenebb. Mint társadalomkritikus sci-fi, lehetne
egyébként saját korunk elé tartott görbe tükör is: mert ugyanígy választódik ki
a hatalmi elit a mi fényes huszonegyedik századunkban is, még akkor is, ha
gyilkolászás helyett „csak” átvitt értelemben gyalogolnak át egymáson az
aspiránsok. Persze mindemellett – és elsősorban – ez egy veszettül szórakoztató
regény. S hogy meddig jut Darrow világmegváltó küldetése során? A hamarosan
érkező folytatásból kicsit tán többet is megtudhatunk…
Kiadó: Agave
Fordító: Török Krisztina
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése