Charlotte
Usher, a tizenhat éves kis szürke egérke, a gimnázium láthatatlan
tanulója, akiről még egy árva kép sincs az évkönyvben, megfogadja, hogy
az új tanévtől minden más lesz - egész nyáron szépítkezett és gyakorolt,
hogy befogadja a menő társaság, hogy népszerű legyen, és főleg, hogy
álmai pasija, Damen őt hívja el az iskolabálba. Ezzel a cseppet sem
eredeti felütéssel indul Tonya Hurley Szellemlány című könyve.
Már
épp amikor kezdenénk a falat kaparni az idegesítő tinilány
csetlés-botlása és még idegesítőbb menő osztálytársnői gonoszsága miatt,
szegény Charlotte egy gumimaci rossz helyezkedése folytán elhalálozik.
Miután az iskolaújság két mondatban megemlékezik a hírről, a történet
végre felpörög. Charlotte szellemként tér magához, az iskola elhagyatott
részében, ahol rögtön helyes kis cédulát húznak a csuklójára és
beültetik az iskolapadba – holttanra.
Ha
egy humoros ifjúsági regény azzal indít, hogy a főhős meghal, akkor a
legnagyobb kiszúrás kétségkívül az, ha halála után is suliba kell
járnia. Márpedig az idő előtt elhalálozott tinik nem hagyhatják csak úgy
maguk mögött a világot, előbb be kell fejezniük félbehagyott
feladataikat, a holttan pedig épp erre készíti fel őket – hogy hogyan
tudnak elszakadni az élőktől, lezárni a múltat, és tovább lépni. No
persze egy olyan lánynak, aki épp új életet akart kezdeni, és
megszerezni a nagybetűs pasit, valamint az éjféli csókot a bálon,
legkevésbé sem a lezárás jár az eszében. Charlotte-nak esze ágában sincs
maga mögött hagyni az életét, kézzel-lábbal ragaszkodik az élők
világához, s mikor kiderül, hogy legádázabb ellensége, a vezérszurkoló
Petula (aki naná, hogy a tökéletes srác barátnője) goth húga látja őt, a
lehetőségek végtelen horizontja tárul fel előtte.
A
két lányt egy percig sem zavarja, hogy egyikük élő, másikuk holt,
barátságot kötnek, és ezzel olyan kalamajkát indítanak el, amilyet
valószínűleg még nem látott a Hawthorne gimnázium. Van itt barátnő
testének megszállása, szellemkastéllyá berendezett holtszállás, iskolát
elöntő árvíz és fuccsba ment vezetési gyakorlat egyaránt. S persze
szerelem – Charlotte ugyanis még holtában sem adja fel, hogy magába
bolondítsa Dament. A végkifejlet könnyen kitalálható, s nem nélkülözi a
műfajban kötelező tanulságokat sem, de szerencsére azért a szájbarágást
elkerüli.
Ez
az a könyv, ami valószínűleg hatalmas sikert arat majd a tizenéves goth
kislányok körében, azonban bizonyos kor felett csak mértékkel
fogyasztható. Én ugyan szeretem az ifjúsági irodalmat, sokat is olvasok,
a műfaj némelyik darabját simán odatenném a „komoly”, „felnőtt” könyvek
mellé a polcra, de ez nem az a könyv. A történet gyermetegsége, a
döcögős párbeszédek, a logikai bakik engem már jobban idegesítettek,
mint amennyire a szellemes poénok szórakoztattak. Ezt súlyosbította a
gyerekes nyelvezet, és a hisztis tinik tipikus mindennapos kis
problémái. Hiába a jó alapötlet, a humoros kivitelezés, ha becsukva a
könyvet igazából egy szóval tudnám értékelni: bugyuta. De persze, tegyük
hozzá, nem én vagyok a célcsoport, lehet, hogy egy tízessel ezelőtt
imádtam volna.
Mint
ahogy akkor valószínűleg a kivitelezés is sokkal jobban levett volna a
lábamról, mint most. A könyv gyönyörű, a mai magyar könyvkiadás
átlagánál messze igényesebb és fantáziadúsabb külsővel jelent meg – a
kiadót mindenképp dicséret illeti, még akkor is, ha a külföldi kiadást
vették át. Csak épp itt is igaz az, ami a történet esetében – míg a
goth tinik valószínűleg el lesznek ájulva minden kis rózsaindától és
ezüst díszbizbasztól, nekem túl sok volt belőlük. A koporsós borító
valóban szellemes és jól van megoldva, de a rózsaszín-fekete
rózsaminták, a barokkos belső borító és az ezüst lapszélek épp hogy túl
vannak a giccshatáron. Ami viszont tényleg jó, az a fejezetek elején
lévő kis árnyképek alkalmazása – ha több ilyen fekete-fehér rajz, és
kevesebb csicsa lenne, sokkal jobban szeretném.
Minden
bugyutasága ellenére aranyos kis könyv ez, a tizennégy körüli
korosztálynak bátran ajánlható, valószínűleg őket pont azok a vonásai
ejtik rabul, amik engem már idegesítenek. És még mindig inkább ezt
olvassák, mint a kilúgozott vámpír-tündér-zombi-izéket.
Kiadó: Pongrác
Fordította: Győri Dávid
Korábbi kommentek:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése