Évértékelő helyett

Idén eléggé elvitte a fókuszt a könyvekről, filmekről, egyéb kulturális élményekről a csillagászat 🌙🌟🌌 és a fotózás 📷 - nyilván ennek köszönhetően született jóval kevesebb poszt, mint az elmúlt 15 évben bármikor. (Egyéb okokról, mint betegség, műtét, lábadozás, munka, munkanélküliség, egzisztenciális szorongás, inkább ne is beszéljünk...)  De aggodalomra semmi ok, a blog nem zár be, továbbra is olvasunk (bár kevesebbet), nézünk képernyőn mindenfélét (néha), járunk színházba (na jó, ezt tényleg sokkal kevesebbet, mint szeretnénk), szóval bármikor visszatérhetünk még legrégebbi közös szenvedélyünkhöz, az élmények írásos megörökítéséhez. Hogy lássátok, mivel is foglalatoskodtunk az évben, íme egy rögtönzött válogatás a legkedvesebb pillanatokból, előbb Timi, a fotós, majd Zoli, a csillagász szubjektív válogatásában. 

Boldog új évet és továbbra is sok és minőségi megtartó élményt kívánunk minden kitartó követőnknek 😊

Rovarok, lepkék, mindenféle ízeltlábúak - amennyire irtóztam tőlük régen,
amióta fényképezőgép van a kezemben, épp annyira csodálom őket...

Soha nem múló szenvedély a budapesti állatkert, a nyári rögtönzött elefántshow, amivel megörvendeztetett Arun és Samu, feledhetetlen :) 

A Lillafüred környéki hegyek a kastély tornyából - gyönyörű három nap volt

Egyik kedvenc saját képem, a bódító levendula illatot képzeljétek hozzá 

Még mindig a természet a legnagyobb varázsló - tervezni se lehetne szebbet
ennél a levélcsipkénél 

Karácsonyi árhullám Győrben 

Karácsony utáni árhullám Budapesten.
Ezzel a padsorral fordítsunk hátat 2023-nak... 

Ugyan Zoli a csillagász kettőnk közül, azért engem is rendesen beszippantott az asztrofotózás -
jelenleg is tervezzük a géppark felkészítését arra, hogy ezt komolyabban tudjuk űzni. A kép a februári 
Vénusz - Hold - Jupiter együttállást megörökítő sorozat egyik darabja, az pedig, hogy e sorozat egy 
másik képe bekerült a Meteor csillagászati folyóirat májusi számába, az eddigi legnagyobb fotós sikerem :)

Ez pedig amire a legbüszkébb vagyok - részleges Holdfogyatkozás 2023.10.28-án 

Amikor együtt észleltünk az erkélyobszervatóriumban (jobbra Dongó, Timi fényképezőgépe, balra Kuksi, a 90/900 milliméteres SkyWatcher refraktor). Így született a fentebb látható együttállás-fotó is, bár akkor az egyik kézből megtartható binokulárom volt csak kint a refraktor helyett.

Mars a Méhkasban - ez is együttállás, a fiatal csillagokból álló, távoli, 577 fényévnyire (63 000 csillagászati egységre) csoportosuló nyílthalmaz irányába esett a Mars (a vastagabbra rajzolt pötty), ami tőlünk nagyjából mindössze másfél csillagászati egységre van. Elképesztő mélységek nyílnak körülöttünk - a hátteret adó csillagváros amúgy az egyik kedvencem. 

Haku, a kisrefraktor Kuksi hátán (Hino Optical 60/800), egy kis vintage japán csoda. A terveim szerint a másik japánnal alkotnak majd nyerő párost... A neve Mijazaki mester Csihiro szellemországban rajzfilmjéből érkezett - tehát ő egy fiatal sárkány.

Az Orion-köd, amennyire a nagyvárosi ég látni engedi. Csillagok szülőszobája, bölcsője - a középen látható négyes, a Trapezium csillagai mindössze 3 millió évesek, csillagászati értelemben csecsemők. 

Süsü, a másik japán (Hino Optical "Mizar" 100/800 Newton reflektor). Timi nevezte el; mivel zöld, legyen ő is sárkány - legyen az a jószándékú egyfejű. A két sárkányt szeretném majd egy teherbíróbb, ég forgását követő mechanikán egymás hátán látni, előbb vagy utóbb.

A Karácsonyfa-halmaz a Monocerosban - így néz ki, amikor komolyan veszem magam, meg a feladatot. A vizuális észlelés szerelmese vagyok, tehát mint adatszolgáltató, a mai, űrtávcsövekkel zajló égboltfelmérő programok árnyékában egyfajta múltzárvány. Mégis komolyan veszem, és a fotózást meghagyom Timinek - legyen ennek a szenvedélynek is közös metszete.

Azért okulárba időnként belefotózok a mobillal - de ha megvettük a megfelelő adaptert, Timi Dongóval szégyentelenül jobb képeket tud majd csinálni. Gyúrunk rá...

Búcsúzóul a fotón látható terület rajza. Ég alatt született vázlat utólagosan kidolgozva. Rajzolni időigényes, és az égen minden mozog. Az alsó rajz a fentin még teljesen árnyékba borult Plato krátert ábrázolja az észlelés végén - a Hold telésének ritmusát látod, ahogy két óra alatt az árnyékvonal tovább vándorol, és a kráterbe besütő nap kirajzolja ezt a rovarfejre emlékeztető alakot.