Stephenie Meyer: Twilight - Alkonyat

Világméretű Alkonyat-láz tört ki az utóbbi években a tinik körében, amit idén tovább súlyosbított a könyvből készült film megjelenése, főszerepben a tinilányokat konstans nyálcsorgatásra késztető Robert Pattinsonnal (ha valaki nem tudná, Cedric Diggory a HP negyedik részéből). A filmmel egy időben nálunk is megjelent a regénysorozat első része. Az, hogy elolvasom, egyértelmű volt, mert hát a Harry Potterrel emlegetik sűrűn egy sorban (tökre semmi köze hozzá, de még távolról sem hasonlít), meg vámpíros, amit szeretek (bár a szokásos vámpíros könyvekkel sincs köszönő viszonyban), és a beharangozók mindenféle sötét titkokkal, veszélyes szerelemmel, legendákkal teli csavaros történetet ígértek. Na most, ezekből kábé semmi nem volt a könyvben.

A történet kicsit olyan volt, mintha a Szívtipró gimi nemtudomhányadik évadát írták volna át könyvbe, azzal az apró csavarral, hogy néhány szereplő vámpír. Bella, a kissé különc, kissé szerencsétlen, kissé zárkózott, de gyönyörű és különleges tizenhét éves lány apjához költözik egy esős, örökké félhomályba burkolózó, nagyon baljós hangulatú kisvárosba, Forksba. A „főhős” alakja eléggé elnagyolt, árnyalatok és igazi motivációk nélküli kis szerencsétlen tininek állítja be az írónő, nincs igazán kifejtve a családi szál, a szüleihez fűződő viszony, a költözés okai, mind csak vázlatosan tárulnak elénk. Bella legnagyobb problémája az új suliba való beilleszkedés, és hogy épségben eljusson egyik óráról a másikra. A könyv negyedénél már kezdett sok lenni Bella örökös csetlés-botlása és az egymás után következő órák leírása.

Aztán képbe került Edward. A tökéletes, gyönyörű, lehengerlő, minden lányszívet megdobogtató Edward. Komolyan, az írónő szerintem fülig szerelmes ebbe az elképzelt Edwardba, oldalakat tud megtölteni azzal, milyen fantasztikusan néz ki, ahogy a napfényben csillog a bőre, és mennyire bele lehet szédülni a pillantásába. Mintha Bella, a többi szereplő és a történet maga is csak alibinek kellett volna, hogy Edwardról írhasson. Edward mellesleg vámpír, de ez csak annyiban nyilvánul meg, hogy baromira erős, és tud olvasni az emberek gondolataiban (kivéve Bellát). Egyébként ő és a „családja” civilizált vámpírok, nem bántják az embereket, vadállatok vérével táplálkoznak, iskolába járnak, dolgoznak, igyekeznek beilleszkedni a közösségbe.

Szerintem ez a könyv legnagyobb rákfenéje. Mert a vámpírok igenis legyenek ijesztőek, titokzatosak, lebegjen ott folyamatosan, hogy bármikor ránk támadhatnak, a vámpír-ember szerelmeket hassa át folyamatosan a veszély, a fülledt erotika, a szerelem és a halál elválaszthatatlan kettőssége. Ha mást nem is, ezt például nagyon jól csinálja Laurell K. Hamilton. Edwardról pont azokat a tulajdonságokat hámozta le az írónő, amitől a vámpírok igazán izgalmasak. Így, veszélyességétől megfosztva, csak egy nyálas szépfiú. Mindeközben a fél könyvben azon problémázik, hogy ő mekkora veszélyt jelent Bellára nézve, és mennyire távol kéne tartania magát a lánytól, de nem tudja. Bella pedig elég rövid úton eljut addig, hogy könyörög szerelmének, hogy változtassa őt vámpírrá.

Nyilván puhítani kell a dolgot, mert ez egy tiniknek írt regényfolyam, és ha Bella a későbbiekben valóban vámpírrá változik, azt el kell fogadtatni a közönséggel, de szerintem sokkal jobb könyv lehetett volna belőle, ha Edward valóban egy veszélyes fenevad, akinek nem lehet ellenállni. A könyv nagyrészt kettejük viszonyának alakulásáról szól, csak a végén lendül be egy kissé a cselekmény, megjelennek kevésbé civilizált vámpírok, akiknek Bellára fáj a foguk, Edward és családja pedig természetesen a lány védelmére kel. Ebben az utolsó részben csillogtatja meg kicsit az írónő a tudását, itt van némi izgalom, biztató a jövőre nézve, hátha a további három részben történik valami izgalmas. Mert minden kritikám ellenére azt el kell ismernem, hogy a könyv nagyon jól van megírva, nagyon könnyen és gyorsan olvasható, laza szövetű cucc, élvezetes a stílusa, két nap alatt simán kivégezhető. Csak hát szólnia is kéne valamiről.

Ettől függetlenül valószínűleg elolvasom a folytatásokat is, mert rendíthetetlenül kíváncsi vagyok, és remélem, hogy tényleg kisül valami a sztoriból. Mert ötlet az lenne benne elég, csak ki kell használni. Azt például kíváncsian várom, hogy kiderül-e valami Belláról, miért olyan furcsa, miért különleges, és miért ő az egyetlen, akinek Edward nem tud a gondolataiban olvasni? Mi van az indián rezervátum falai mögött? És persze a legfőbb kérdés, hogy Bella végül vámpírrá válik-e? És kíváncsi vagyok, hogy bekeményedik-e a végére a sorozat, vagy mindig ilyen iskolás hangvételű lesz? Nemsokára jön a második rész, akkor folytatjuk…

Korábbi kommentek: