2008. április 8., kedd

Nem vénnek való vidék

Hűha! Na ez aztán a FILM, csupa nagybetűvel. Rég nem láttam ilyen erőteljes, letaglózó alkotást, ami után csak álltunk a Westend tetején Zolival, és nem nagyon tudtunk mit mondani, olyan nagy hatással volt ránk. Igazi remekmű. Modernkori western, teli kiábrándult, keserű antihősökkel. Csupa rosszfiú, gyakorlatilag egy pozitív szereplő sincs benne, akivel azonosulni lehetne.

A történet itt sincs túlbonyolítva. Szerencsétlen, csóró emberünk a nagy semmi közepén egy vadászat alkalmával talál egy rakás hullát, körülöttük egy csomó kábítószert, meg egy bőröndöt baromi sok pénzzel. A pénzt persze elviszi, új életet akar kezdeni belőle, csak aztán megsajnálja az otthagyott egyetlen túlélőt, visszamegy a helyszínre, a nagyon gonosz kábítószerkereskedők rájönnek, hogy nála van a pénz, és ráküldenek egy bérgyilkost. Hajszolják egymást néhány államon keresztül, aztán a végére szinte mindenki meghal.

Leginkább tényleg a kiábrándultságról, az értékvesztettségről, a világ elkorcsosulásáról szól a film. Ennek a megtestesítője a történetben a bérgyilkos, Chigurh figurája. Ő a megtestesült gonosz a filmben, semmi és senki nem érdekli, csak hogy halált osszon. Persze látszólag a pénz miatt teszi, de a sok felesleges hulla, ami az útját szegélyezi, túlmutat ezen. Pénzfeldobással dönt életek felett, kedvtelésből öl, tán mert élvezi, hogy megteheti. Rólam elég köztudott, hogy minden könyvben és filmben kiszúrom magamnak a gonosz figurákat, általában jobban csípem őket, mint a hősöket, de ez a figura még nekem is sok. Nincs mögötte semmi ideológia, semmi, ami magyarázná a tetteit, nincs emberi oldala, egyszerűen egy lelkiismeretlen mészáros. Épp ezért válik alkalmassá arra, hogy a reménytelen, visszafordíthatatlan romlást ábrázolja.

Rajta kívül még két központi szereplője van a filmnek, a fickó, aki a pénzt megtalálja, és a seriff, aki nyomoz az ügyben, egyben narrálja a történetet. Úgy tudom, a könyvben a három szál egyenrangú, a filmben az üldözött és a gyilkos ámokfutása valamivel nagyobb hangsúlyt kap, mint a seriff nyomozása, illetve elmélkedései. Mindhárom főszereplő zseniálisat alakít. Tommy Lee Jones nem meglepő, hogy nagyon jó, Josh Brolin annál inkább meglepetés volt (bevallom, eddig semmiben nem láttam, bár elég régóta forgat). A film igazi attrakciója persze Javier Bardem a bérgyilkos szerepében. Eszméletlenül nagyot alakít, teljesen kivetkőzik önmagából, olyan érzelemmentesen, szinte szoborszerű kegyetlenséggel játssza végig a filmet, hogy az már ijesztő.

Nagyon jó film, bár cseppet sem szórakoztató. Megérdemelten kapott egy rakás díjat, köztük az idei legjobb film Oscarját. Mindenképpen nézzétek meg, csak készüljetek fel, hogy nagyon durva, véres, kegyetlen élmény lesz. És persze el kéne olvasni az alapjául szolgáló Cormac McCarthy regényt is, remélem, hamarosan arra is sor kerül. 


Korábbi kommentek:

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...