Pokoli báléjszakák

Meg Cabot: A pusztító lánya

Lauren Myracle: A virágcsokor

Kim Harrison: Madison Avery és a nagy kaszás

Michele Jaffe: Csók és ármány

Stephenie Meyer: Földi pokol

Noha nem voltam igazán elájulva az Alkonyattól és folytatásától (valljuk be: egyáltalán nem), és nem is tartozom kifejezetten a célközönséghez, a Könyvmolyképző Kiadó tetszetős reklámkampányainak és szép borítóinak még én is bedőlök. Ráadásul úgy hozta az élet, hogy nagyon unatkoztam egy bizonyos helyen és olyan olvasnivaló után kellett néznem, ami kellőképpen felületes szórakozást nyújt ahhoz, hogy ne kelljen koncentrálni, bármikor abbahagyhassam és közben másra is figyelhessek. Bármi komoly szóba sem jöhetett. Így esett a választás a Pokoli báléjszakákra.

Mint minden ilyen hirtelenjében összerakott novellaválogatásról, erről is ordít, hogy csak a pénz kedvéért hozták össze, kihasználva Stephenie Meyer nevét, amivel momentán bármit el lehetne adni, és meglovagolva az általa és mások által az utóbbi években a tinik körében elhintett para-kultuszt. Ehhez képest nem voltak vállalhatatlanul rosszak ezek a novellák. Nem mondom, hogy jók, de amennyi szarra papírt pocsékolnak a kiadók, ez a könyv még bőven a középkategóriába tartozik.

A kötetben szereplő novellák közös témája az Amerikában hatalmas kultusszal övezett végzősbál. Gondoljunk csak bele, mennyi tinifilm központi témája a nagybetűs BÁL, ami úgymond elválasztja a tinikort a felnőttkortól. Anélkül is drámai esemény ez minden lány és fiú életében, hogy bármi természetfölötti történne, ez az öt bál azonban másról is szól, mint a tomboló hormonok, csipkeruhák meg a töménytelen mennyiségű pancsolt szesz. Egész jó ötlet az örök „bálkultuszt” a most épp nagyon trendi dark-kultusszal vegyíteni, az amerikai tiniknek biztos nagyon bejött…

Nyilván nem véletlen, hogy leginkább Meyerrel reklámozzák a könyvet, mint ahogy az sem, hogy a kötetben az ő novellája szerepel utolsóként, mert eléggé ráver a többire. Noha nem szeretem, azt meg kell hagyni, hogy van fantáziája, a sztori ötletes, van benne némi humor, épkézláb szereplők, akár még izgalmasnak is mondhatnánk. Az összes szereplő közül Sheba volt a legjobb karakter, ha nem lenne benne semmi természetfölötti, akkor is megállná a helyét, hiszen ki ne hallott volna olyan démoni kis tinikről, akiknek minden vágyuk, hogy tönkretegyék mások szórakozását, miközben valójában csak arra várnak, hogy egy kedves, angyali fiú megszelídítse őket?

Meyeren kívül a legismertebb szerző Meg Cabot, tőle nem olvastam semmit (nem is valószínű, hogy fogok), de ezen egész jól szórakoztam. Aranyos volt, fel volt építve, épkézláb történetecske formáját öltötte. És persze a végén megkaptuk, hogy bármilyen fontos küldetése is legyen, és bármilyen traumákat hordozzon is, egy kamaszlánynak mégiscsak a szerelem a legfontosabb a világon.

A legpozitívabb csalódást Lauren Myracle A virágcsokor-ja okozta. Egészen horrorira sikerült, ráadásul jól meglepett, hogy nem volt happy end a végén. Megesküdtem volna, hogy a harmadik kívánság más irányba fordítja az eseményeket, örültem, hogy nem. Bár lehet, hogy ez kissé a frászt hozza a célközönségre.

A Csók és ármány nem hagyott túl sok nyomot bennem, kicsit „sokat markol, keveset fog” érzésem volt tőle, fogalmam sincs, ki volt ez a két csaj, mit csináltak, mi volt az egész értelme. Lehet, hogy nem is kéne keresnem. A Madison Avery és a nagy kaszás legnagyobb problémája pedig az volt, hogy olyan, mintha levágták volna a végét, vagy mintha egy önálló könyv bevezetője lenne. Nincs vége, és így olyan se füle se farka az egész.

Furcsa mód azt hiszem, egy-egy novellányi terjedelemben jobban meg tudom emészteni ezeket a gyermeteg, minden realitást nélkülöző marhaságokat, amik egy könyvnyi adagban már megfeküdnék a gyomromat. Régen nagyon sok fanfictiont olvastam neten, és most csomószor az volt az érzésem, mintha kötetbe gyűjtött rajongói írásokat olvasnék egy már kitalált fantasy-világhoz. Nem mondom, hogy égetni valóan rossz könyv, itt-ott jól szórakoztam és végül is arra jó volt, hogy elcsapjak vele pár órát, de remélem, hamar feledésbe merül, a körülötte lévő felhajtással együtt. 

Kiadó: Könyvmolyképző

Korábbi kommentek:

Janet Evanovich: Stephanie Plum, a szingli fejvadász

Néhány krimi és egy pár teljesen félresikerült kísérlet után azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy megtaláltam a tökéletes nyári kikapcsolódást nyújtó olvasmányt, amit kerestem. Janet Evanovich Stephanie Plum-könyvei viccesek, szellemesek, jól vannak megírva, tele szerethető karakterrel, és közben úgy lehet velük lazítani, hogy az ember nem érzi azt, hogy totál hülyének néznék. Nem vártam túl sokat tőle, átlagos picsakönyvre számítottam, a viccesebbik vonulatból, ehhez képest veszettül jól szórakoztam.

Stephanie Plum harminc éves, elvált, szerelmi élete mondhatni sivár, leginkább az anyukája által kinézett vőlegényjelöltek lekoptatásában merül ki, hónapok óta nincs állása, már minden bútort eladott a lakásából, hűtője egész tartalma egy fej rohadt saláta és némi penészes kenyér. És még a hörcsöge is megsértődik rá a gagyi rágcsálóeledel miatt. Amikor az ember a telefonszexnél és a kutyatenyészeti kisegítőnél húzza meg a határt az álláskeresésben, beállni óvadéki szerződést érvényesítő ügynöknek a perverz bácsikánkhoz egészen vállalható meló. Stephanie is így gondolja, és rögvest kifogja az aranytojást tojó tyúkot, vagyis a tízezer dollárt érő Joe Morellit. Morelli zsaru, aki fegyvertelent ölt, aztán elfelejtett megjelenni a bíróság előtt, mellesleg szívdöglesztő pasas, aki New Jersey összes lányáról lebűvölte a bugyit legalább egyszer. Naná, hogy Stephanie sem kivétel.

Fejvadászunk első két napján kétszer botlik bele Morellibe, aztán rájön, hogy bevinni már nem olyan egyszerű, ráadásul nehéz úgy lelőni valakit, ha az ember fél a saját fegyverétől, arról nem is beszélve, hogy ha a gyanúsított egyéb érzéseket is ébreszt benne. Közben besétál a képbe egy szadista bokszoló, aki Stephanie-ra hajt, egyre fogynak a gyilkosság szemtanúi, és körvonalazódni látszanak egy nagyszabású bűnügy szálai. A végén már nem Morelli becserkészése a fő kérdés, hanem a bűnügy felderítése és egy sorozatos erőszaktevő leleplezése. Persze azért az a tízezer dollár nem jönne rosszul, ezért fejvadászunk bármilyen eszközt bevetne…

Túlzás nélkül imádtam ezt a könyvet olvasni. Stephanie családja az első oldalakon belopta magát a szívembe, konyhatündér anyukája, akinek élete a töltött káposzta, a püspökkenyér és elfajzott leánygyermeke jó útra térítése körül forog, TV- és Buick-mániás apja, és főleg a hetvenéves, de kilencvennek kinéző, magát viszont kb. húsznak képzelő Mazur nagymama, akinek kedvenc témái a szex, a biciklisnadrágok és a fegyverek. Amikor a családi vacsoránál szétlőtte a sültcsirke seggét, konkrétan felröhögtem a metrón, remélem, senki nem cserkészett be a mitolvas-ról…

Fejvadászunk tágabb környezete, New Jersey Burg nevű negyede egy igazi hamisítatlan vidéki falura emlékeztet, mindenki ismer mindenkit, mindenki valakinek a rokona, barátja, iskolatársa, a legjobb infókat a fodrásznál meg a pizzériában lehet beszerezni és minden nyomozásnál hatékonyabb, ha az ember felhívja pletykafészek barátnőjét, aki aztán bárkiről bármit kiderít. Mindenféle náció él itt együtt, zömében olaszok, de szép számmal kelet-európaiak is, köztük Stephanie magyar felmenői.

Elolvasgatnám még sok-sok könyvön keresztül a Burg hétköznapjait, nem is kellenének ide bűntények, szinte zavartak. Kicsit kilógott a lóláb, mert az egész túl erőszakos volt, túl nagyszabású, túl macsós egy kezdő kis fejvadásznak. Persze ez New Jersey, lehet hogy ott ez a hétköznapi módi… Mindenesetre nagyon jó szórakozás volt, mindenkinek ajánlani tudom, aki kikapcsolódásra, jó sok nevetésre, és egy igazi, minden romantikát nélkülöző ironikus férfi-nő párharcra vágyik. 

Kiadó: Ulpius

Korábbi kommentek:

Lawrence Block: A betörő, aki szeretett Kiplinget idézni

Nagyon nyár van mostanában, nagyon meleg, én meg fáradt és nyűgös vagyok, az agyam pedig a legkevésbé sem alkalmas ilyenkor komoly olvasmányok befogadására. Elhatároztam hát, hogy kiveszek a könyvtárból valami nagyon nyári, nagyon csajos, kevés gondolkodást igénylő cuccot. Aztán csak álltam a romantikus polc előtt, nézve a hervasztó kínálatot, és feladtam. Átbaktattam a krimi részre, és rögtön megakadt a szemem Block betörős könyvein. Régóta szemeztem már Bernie-vel, de mindig kimaradt valamiért, hát most lecsaptam rá. Nem bántam meg.  

 

Bernie Rhodenbarr, a profi betörő a kötet elején felhagy addigi életmódjával, és lelkesen beáll antikváriusnak. Persze a nyugodt, törvénytisztelő élet nem az ő műfaja, így amikor egy titokzatos férfi tizenötezer dollárt kínál egy ritka Kipling-mű eltulajdonításáért, nem sokat habozik. A betörés könnyen megy, aztán jó krimihez méltón bonyolódnak az események. A zsákmány átadásába hiba csúszik, Bernie-t elkábítják, kirabolják, majd egy hullával találja magát egy szobában, az ajtón pedig már dörömböl a rendőrség. A látszólag pofonegyszerű rablás után Bernie nehezebb feladattal találja magát szemben, be kell bizonyítania ártatlanságát, lelepleznie a gyilkost, kiverekedni magát számtalan zsaroló hálójából, akik mind a könyvet akarják, és végül, de nem utolsósorban rájönni, hogy mitől is olyan különleges ez a Kipling-mű.

 

Annak ellenére, hogy nem teljesen azt kaptam, amire számítottam, nem csalódtam. Azt hittem, valami harsány térdcsapkodós humor vár rám, ehhez képest Block inkább fanyar, szarkasztikus humorban utazik, ami nagyon bejött. Bernie minden egyes megszólalását imádtam, a barátjával, a kutyakozmetikus Carolynnal folytatott párbeszédeit különösen. Tetszettek a figurák, mindenki a maga módján defektes itt, mégis mind szerethetőek, kedvesek, lehetnének a szomszéd utca lakói is. Az is megmelengette a szívemet, hogy Bernie ilyen intellektuális betörő, a sok irodalmi utalást élvezet volt olvasni. Mint krimi viszont egyáltalán nem nagy szám. Az Agatha Christie-féle krimivonalat követi, Bernie sokat gondolkodik, sok információt gyűjt össze, aztán a végén egybetereli a szereplőket, és elmondja, mi hogy történt. Közben sajnos elég keveset tudunk meg arról, hogy is jött rá minderre. De ez engem egyáltalán nem zavart, szerintem nem is a krimi itt a lényeg, hanem Block igazán eredeti, szeretnivaló karakterei.

 

 Nagyon jó kis olvasmány volt, igazi kikapcsolódás egy fülledt nyári délutánra. Szerencsére jó pár része van még, biztos, hogy folytatni fogom!


Kiadó: Agave