2009. július 11., szombat

Alfonz Mucha - A nő dícsérete

A Szépművészeti Múzeum kiállításaival mindig úgy vagyok, hogy jaj, de megnézném az elején, aztán húzom-halasztom, mert olyan soknak tűnik az a három hónap, amíg általában az időszaki kiállítások tartanak, és végül, az utolsó héten, a legnagyobb tömegben sikerül beesnem. Ezt most súlyosbította az előbb taglalt költözködős szitu, úgyhogy igen kicsi esélye volt, hogy eljussunk erre a tárlatra. De sikerült, az utolsó előtti napon belezsúfoltuk az életünkbe a Mucha kiállítást, és, ugyan ennek már jó hónapja, még mindig nem győzök hálát adni az égnek, hogy nem hagytuk ki, mert hatalmas élmény volt!

Az utóbbi években jó néhány nagyszabású, jól összerakott, nagy hírveréssel kísért kiállítást láthattunk igazán jelentős művészek műveiből, de számomra egyik sem volt olyan fontos, mint A nő dícsérete. Mucha régóta nagy kedvencem. Mindig is rajongtam a szecesszióért, simán le lehet venni a lábamról néhány légies, finom inda, kacskaringós minták segítségével, legyen az festmény, bútor, ékszer. Szeretem a szecesszió finomságát, lágyságát, kecsességét, nőiességét. Számomra ez a stílus maga a megtestesült nőiesség, és Mucha képeinek láttán ugyanez az érzés foghatja el a látogatót.

Találó a kiállítás címe, hisz a festő egész életműve a női nem dícséretét hirdeti, de lehetne akár A nő ezer arca is. Mucha nőalakjai bár ugyanarról a tőről fakadnak, ezerfélék. Kislányosak, nőiesek, kacérak, csábítók, odaadók, szerelmesek, dacosak, hűvösek, temperamentumosak, félénkek és magabiztosak, zárkózottak és kitárulkozók. Minden kép a nő egy arca. És ezek a nők egytől egyig gyönyörűek. Pedig nem a mai szépségideált testesítik meg, nem véznák, nem tökéletesek, nem szabványszépségek. Az, hogy Mucha nem csak a női test, hanem a női lélek nagy ismerője és csodálója lehetett, látszik azon, hogy nőalakjai nem beállított modellekre hasonlítanak, hanem élők, szinte kiugranak a képből, lelkük, egyéniségük van.


A kiállítás legismertebb darabjai a Sarah Bernhardot ábrázoló plakátokon kívül a Mucha által rajzolt reklámok voltak. Hihetetlenül érdekes volt látni, hogy száz éve ilyen elképesztően szép, igényesen megrajzolt hirdetésekkel találkozhattak az emberek. Hol látunk ma ilyet? A kiállítás legviccesebb darabja számomra a fent látható kép volt. Ha valaki hozzám hasonlóan furcsállotta már, hogy miért hirdetnek menő sportkocsikat meg csúcskategóriás motorokat hiányos öltözetű nőcskékkel, annak figyelmébe ajánlom a Perfecta kerékpár reklámját 1897-ből. Már Mucha is…

Gyönyörű volt ez a kiállítás, méltó a művészhez, a rajongásomat csak tovább erősítette, el is határoztam, hogy beszerzek itthonra egy-két Mucha képet, aztán majd meglátjuk, mi lesz belőle. És hatalmas piros pont a Múzeum Shopnak, amiért a vásárolt könyvjelzőm mellé adtak ajándékba egy hűtőmágnest. Úgy örültem neki, mint egy kisgyerek.


Korábbi kommentek:

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...