A tavaly ősszel elsőként megjelent yaoi, A tiltott szerelem szigete után másodikként a Vázlatok
 című mangát vehettük kezünkbe a FUMAX Kiadó jóvoltából. A yaoi-ik, 
avagy boy’s love mangák (magyarul tudtommal még nincs szalonképes 
szakkifejezés rájuk) elsősorban a tizenéves lányokat illetve a fiatal 
felnőtt nőket célozzák meg, közülük is a fokozottan romantikus lelkeket.
 Mindenki másnak csak bugyuta szépfiúk rózsaszín cukormázzal leöntött 
szenvelgésének tűnhetnek – azt hiszem, ez az a műfaj, amelynek minden 
kötetére nyugodtan rányomhatnák, hogy „csak rajongóknak”.
Hinako
 Takanaga kötete ráadásul még a műfajon belül is különösen szirupos – 
ahogy azt ő maga is elismeri az utószóban, hozzátéve, hogy alapból 
hajlamos ilyeneket írni. Három történet bontakozik ki a kötet lapjain, a
 négy fejezetből álló Vázlatok, a két részes Az első szerelemről és a Kívánj egyet! című rövidke képi novella.
A Vázlatok
 egy képzőművészeti iskolában kezdődik, ahol a fiatal, zárkózott Nagi 
modellként dolgozik. Míg nappal a festőtanulóknak áll modellt, esténként
 egy transzvesztita bárban dolgozik, hogy elég pénzt gyűjtsön össze a 
tervezett műtétjére. Nagi ugyanis meleg, és ezt senkinek nem meri 
bevallani, nem meri felvállalni az érzelmeit, minden vágya, hogy egyszer
 igazi lány legyen – mígnem megismerkedik az iskola egyik növendékével, a
 tehetséges festő Kajival. Kaji beleszeret a fiúba, és könyörög neki, 
hogy ne akarja átoperáltatni magát, ám szerelmük csak jó sok bonyodalom 
és intrika után teljesedhet be.
Az első szerelemről
 egy furcsa párocska gimnáziumi barátságának keserédes története – 
Kamota és Tori jó barátok, ám egy félreértés következtében eltávolodnak 
egymástól, és csak évekkel később, egy osztálytalálkozó után vallják be 
maguknak, hogy többet éreztek egymás iránt barátságnál.
A Kívánj egyet!
 a hullócsillagokat övező hiedelmet lovagolja meg – jelesül, ha 
hullócsillagot látunk, és kívánunk valamit, az teljesül. A mangaka 
szavait idézve: igyekezett „gyönyörűvé és szívhez szólóvá tenni” e 
hiedelmet - a szokásos fiú szeret fiút és egyikük sem meri bevallani a 
másiknak módon.
A történetek többsége eredetileg a Rutile Sweet
 magazinban jelent meg, és valóban, ahogy a mangaka is írja, különösen 
csöpögősre sikeredtek. A kiadót dicséret illeti, jól eltalálták a könyv 
külsejét, a beltartalom is épp olyan, mint a borító: idegesítően nyálas,
 túlnyomórészt rózsaszín, gyerekes, bugyuta. A rajzok stílusa is olyan 
aranyos – híján van minden eredetiségnek, a szereplők egyikének sincs 
igazi egyénisége, alig különböztethetők meg egymástól, a panelek 
zsúfoltak és túltengenek az érzelmek. Nagyon gyerekes ez a kis kötet, 
megjelenése és a történetek alapján kora tizenéveseknek ajánlanám, 
viszont helyet kapott benne néhány erotikus jelenet, ami az idősebbeket 
célozza – közülük viszont tényleg csak az elszánt rajongókat.
Kiadó: FUMAX
Fordította: Kálovics Dalma

Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése