Ian
McEwant mostanában nagyon fölkapták nálunk a Vágy és vezeklés
filmsikere miatt, de nem árt tudni, hogy jó néhány könyve megjelent már
előtte is, és Angliában évek óta rendkívül közkedvelt. Az Őrült szerelem
egy a korai regényei közül, nagyon nyugtalanító, erőteljes mű, olyan,
ami olvasás után még sokáig az emberrel marad.
A
történet igazából elég banális. Egy szép, napsütéses napon egy pár
piknikezni indul, aztán történik egy szinte nevetségesen valószínűtlen
tragédia, egy elszabadult hőlégballon repül a kiszemelt mező fölé,
néhányan elindulnak, hogy segítsenek kiszabadítani a benne lévő
gyereket, de nem sikerül és egyikük meghal. Ez a tragédia aztán nagyon
hamar "mellékessé" válik, bár a következményei teljesen felforgatják a
mentésben részt vevők életét. Egy zavart, bizonytalan, magányos
fiatalember egy kritikus pillanatban félreért egy gesztust, és ez
elindít egy igazi lavinát, ami aztán majdnem újabb tragédiához vezet.
McEwan zsenialitása abban rejlik, hogy iszonyat jól ismeri az emberi
lelket, főleg annak bizonytalan, gyanakvó, sértett oldalát. Az egyik
oldalról kapunk egy ijesztő, mániákus, a rajongást és a birtoklási
vágyat vegyítő szerelmet, ami beletolakszik egy amúgy harmonikus életet
élő pár életébe. A másik oldalról pedig egy harmonikusan élő párt,
akiknek az életét és az egymás iránti szerelmét pillanatok alatt
szétzilálja egy mániákus kívülálló megjelenése.
Két
dolog van, ami nagyon mély nyomot hagyott bennem a regény kapcsán.
Egyrészt, nagyon emberi és nagyon esendő az alaphelyzet, hiszen
melyikünkkel ne történt volna meg, hogy félreértve egy gesztust, egy
pillantást, egy mondatot, azt hittük, valami közös van bennünk
valakivel? Persze ez a könyv egy patologikus esetről szól, azért
remélhetőleg kevesen kezdik el szó szerint üldözni a szerelmükkel a
másikat, de azért nagyon is átélhető az, hogy egy ember képes egész kis
saját világot építeni magának egy félreértett gesztus miatt. Másrészt,
döbbenetes, hogy egy szeretetteli és kiegyensúlyozott kapcsolat milyen
simán, egyszerűen lehet a féltékenység és a gyanakvás melegágyává. Ha
hiszünk a könyvnek, akkor a legtöbben olyan sebezhetőek, gyanakvóak,
féltékenyek vagyunk, hogy inkább a párunk ellen fordulunk egy ilyen
krízishelyzetben.
Meddig
terjed a szeretet, a bizalom, a lojalitás? Le tudom-e győzni a saját
kicsinyes gyanakvásaimat, féltékenységemet, frusztrációimat és a párom
mellé tudok-e állni, ha egy őrült elkezdi üldözni a szerelmével, vagy
inkább elmenekülök? Szembe tudok-e nézni azzal, hogy mennyire
kiszolgáltatott vagyok más emberek szeszélyeinek és őrületének? Durva
kérdések, de bárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy fel kell tennie őket
magának.
Nem
egy könnyű könyv, de nagyon olvastatja magát, közben igazából nem is
tűnt ilyen durvának, inkább utólag csapódnak le ezek a dolgok.
Mindenképpen megéri elolvasni, főleg ilyen lélekbúvároknak, mint én.
Korábbi kommentek:
