J. R. R. Tolkien: Húrin gyermekei

Noha J. R. R. Tolkiennek életében csak két regénye jelent meg, A Hobbit és A Gyűrűk Ura, 1973-ban bekövetkezett halálakor több tízezer oldalnyi kéziratot, jegyzetanyagot, vázlatokat hagyott maga után. Ez a felfoghatatlan mennyiségű anyag újabb és újabb történeteket rejt magában, melyek zöme A Gyűrűk Ura előtti régmúltba, Középfölde Első és Másodkorába vezeti az olvasót. Halála után Tolkien harmadik fia, Christopher Tolkien vette kézbe édesapja irodalmi örökségének gondozását. Az elmúlt három évtizedben tán nem túlzás azt állítani, hogy felbecsülhetetlen értékű munkát végzett azért, hogy ez a hatalmas életmű minél nagyobb részben az olvasók elé kerülhessen.

Christopher Tolkien szerkesztői közreműködésével még a ’70-es években megjelent A Szilmarilok, majd A Gyűrű keresése (Unfinished Tales), valamint kiadásra került a 12 kötetes History of Middle Earth sorozat, mely tartalmazza mindazokat a szövegváltozatokat, vázlatokat, melyeket szerzőjük az első világháborútól kezdve haláláig újra és újra átírt, míg elnyerték végső formájukat. Mivel Tolkien nem tudta befejezni legtöbb történetét, melyek sokszor több, egymással egyenértékű változatban is fennmaradtak, szükségképpen kellett némi szerkesztői önkény ahhoz, hogy ezek az írások összefüggő történetekként kerülhessenek kiadásra.

Ennek a szerkesztői munkának újabb állomása a Húrin gyermekei című regény megjelenése. Az Első kor történetei közül az egyik legjobban kidolgozott történet (Beren és Lúthien regéje után, mely maga is megérne egy külön kötetet) Húrin gyermekeinek története. Egy már rég letűnt világban játszódik, hatezer évvel A Gyűrűk Ura cselekménye előtt, Középföldének egy már nem létező vidékén, Szürkerévtől nyugatra, melyet az Első kor nagy csatája után elöntött a tenger. Hősei emberek, de nem a későbbi korok hanyatló emberi fajának képviselői, hanem az Óidők büszke harcosai, akik a tündék oldalán egyenrangúként harcolnak a Sauronnál is gonoszabb és hatalmasabb sötét úr, Morgoth ellen.

A cselekmény mozgatórugója Morgothnak Húrinra és leszármazottjaira bocsátott átka. Mert Húrin volt az egyetlen, aki nem tört meg a sötét úr fenyegetése előtt, nem árulta el a tündék királyságát. A történet Húrin fiának, Túrin Turambarnak az életét követi nyomon, aki, mint egy görög sorstragédia elátkozott hőse, hiába menekül évről évre, vidékről vidékre, a végzete elől nem menekülhet, az utoléri őt, a húgával, Nienor Níniellel együtt elkárhozik, beteljesítve ezzel a sötét úr átkát. Igazi hősi ének ez, melyben egy büszke, bátor, harcos férfi részben a saját konokságának és hibáinak köszönhetően elbukik, s magával rántja azt, akit legjobban szeretett. Nagyon komor mese, feloldás nélkül, ám van benne hősiesség, emelkedettség, bátorság, kitartás is. És Tolkien kevés szerelmi történetének legtragikusabbja, mert Túrin és Nienor szerelméről mi, olvasók kezdettől fogva tudjuk, hogy nem teljesedhet be, hőseink azonban túl későn szembesülnek az igazsággal, mikor már nincs visszaút, mindkettőjüknek veszniük kell.

Noha szerzője halála után több mint három évtizeddel jelent meg, a Húrin gyermekein cseppet sem érezni, hogy nem Tolkien öltötte végső formába, hanem egy szerkesztő közreműködésével született, kéziratdarabokból. Azt hiszem, ez eddig a Tolkien-hagyaték legjobban sikerült darabja.