Mit
tehet az ember lánya, ha húsz év házasság után lelép a férje, és még
csak nem is egy fiatal szépséggel, hanem egy középszerű negyvenessel,
vagy ha meghal a kutyája, aki a leghűségesebb társa volt az életben,
vagy ha egyszer csak rájön, hogy intellektuális tanárnő létére hozzáment
egy bunkó idiótához, aki képtelen kitörni a kosármeccsek és
videójátékok bűvköréből? A válasz magától értetődő: könyvklubot kell
alapítani. Összetrombitálunk még néhány szerencsétlent, kiválasztunk egy
kellőképpen romantikus írót, akinek a hőseiben garantáltan magunkra
ismerünk, és mire a könyvek végére érünk, minden gondunk-bajunk
megoldódik. Mi tagadás, Jane Austen pont megfelelő erre a célra.
Hőseink
- Sylvia, akit elhagyott a férje, az ő leszbikus lánya, Allegra,
Jocelyn, aki kutyatenyésztésben éli ki magát, és mereven elzárkózik a
párkapcsolatok elől, Prudie, a franciatanárnő, aki sosem járt
Franciaországban, férje a már említett idióta, és mellesleg szerelmes az
egyik diákjába, Grigg, az egyetlen férfi, aki azért vállalkozik Jane
Austenre, mert föl akarja csípni Jocelynt, aki viszont Sylviával akarja
összehozni őt, és Bernadette, a hat házasságon túl lévő bölcs idős hölgy
– tehát könyvklubot alapítanak. Hatan vannak, Jane Austennek épp hat
regénye jelent meg, mindenkinek jut egy, amivel behatóbban
megismerkedhet, aztán havi találkozásaik alkalmával kibeszélik a
könyvet. És az életük apróbb-cseprőbb problémáit.
Az
a jó a filmben, hogy egy percre sem válik erőltetetté a párhuzam a
szereplők és az Austen-hősök között, ami csak és kizárólag annak
köszönhető, hogy Jane Austen tényleg olyan hősöket alkotott, akikben
magunkra ismerhetünk. Kétszáz év ide vagy oda, épp olyan defektesek,
mint mi, épp annyit görcsölnek az életükön, épp annyit
szerencsétlenkednek. Ettől működik a film. Úgy igazán élvezetes, ha az
ember olvasta a hat Austen-regényt, és tényleg be tudja őket
azonosítani. És persze adja magát, hogy nekünk is meg kell keresni a
saját hősünket. Vajon én ki lennék, ha Austen-hősnő lennék?
Mivel
romantikus vígjátékot nézünk, a kicsinyke drámák után a happy end
garantált, akinek jó útra kell térni, az jó útra tér, akiknek egymásra
kell találniuk, azok egymásra találnak, mindenki boldog, jöhet a
következő író. Kellemes, habkönnyű szórakozás, nyári estékre,
csajbulikra ideális. Főleg könyvmolyoknak.
Korábbi kommentek:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése