Bizonyos
 szempontból utálom a sorozatokat, mert mindig tartok kicsit tőle, hogy a
 következő rész nem lesz olyan jó, mint az előzőek. Így voltam a Holtak 
klubjával is. Az első két Sookie Stackhouse-kaland után nagyon kíváncsi 
voltam, hogy merre és hogyan csavargatja a történetet az írónő, és 
paráztam, hogy ne szúrja el. Nem szúrta, sőt, igazából ez a rész kicsit 
jobban is tetszett, mint a második.
Már
 a könyv első oldalain felkaptam a fejem, az írónő ugyanis nem félt 
lerombolni a még meglévő illúzióinkat a tökéletes Bill-Sookie párossal 
kapcsolatban. Kis vámpír-halandó párunk az első oldalakat 
végigcivakodja, aztán cseppet sem jó hangulatbn, szakításközeli 
állapotban válnak el, Bill ugyanis üzleti útra indul. Ahonnan nem tér 
vissza. Sookie-nál egyszer csak megjelenik Eric és pereputtya, akik 
közlik vele, hogy szívszerelme eltűnt, tán meg is halt, ráadásul egy 
másik nő oldalán, miközben épp valami szupertitkos munkát végzett 
Louisiana vámpírkirálynőjének. Sookie szenved a megcsalástól, mégis Bill
 keresésére indul.
Útja
 Jacksonba vezet, ahova egy cseppet sem elhanyagolható vérfarkas kíséri 
el. Az előző rész, az Élőhalottak Dallasban kapcsán jegyeztem meg, hogy 
mennyire nem szeretném, ha ez a sorozat is hemzsegne a mindenféle 
alakváltóktól, vérizéktől, mesebeli lényektől, hát, itt aztán megkaptam a
 magamét. Van itt minden, koboldtól kezdve vérfarkason át az alakváltó 
baglyokig. Huh! Azt hiszem, kénytelen leszek beletörődni…
A
 szexi vérfarkas, Alcide persze nem kicsit kerül közel Sookie-hoz, 
hatalmas meglepetésre tehát itt is kezd kialakulni a már-már 
alapkövetelménynek számító vámpír-ember-vérfarkas szerelmi háromszög. 
Alcide nem csak arra kell, hogy megvédje Sookie-t, hanem hogy bejuttassa
 egy csak természetfölötti lények által látogatható klubba, a Holtak 
klubjába, ahol a telepata hölgyemény remélhetőleg megtudhat valamit Bill
 hollétéről. Itt aztán megismerkednek magával Mississippi 
vámpírkirályával, megtámadja őket néhány vérfarkas, előkerül egy karó, 
az alakváltókból pedig szó szerint kitör a vadállat. De legalább Sookie 
megtalálja hűtlen kedvesét.
Ahogy
 szaporodnak a sorozat kötetei, úgy bonyolódik a történet, úgy tágul az 
általunk és Sookie által megismert természetfeletti világ. Nem csak 
egyre több alakváltót, természetfölötti lényt ismerünk meg, a 
vámpírtársadalomról is egyre többet tudunk meg. Ahogy egyre tágul a 
körülötte lévő világ, úgy lesz Sookie is egyre érdekesebb. Már nem az az
 elveszett lányka, aki az elején volt, egyre erősebb, nem csak testileg 
-a vámpírvértől- hanem lelkileg is, kiáll magáért, ha kell, megvédi 
magát és akit szeret, ha kell, elküld a búsba bárkit. Közben pedig 
megőrzi azt a vidéki kiscsajos báját, ami nekem annyira tetszett, 
rácsodálkozik a nagyvárosra, a szépségszalonra, saját magára, a pasikra 
:)
Továbbra
 is tetszik a sorozat, kíváncsian várom a folytatást, nyilván nem 
tévedek nagyot, ha azt gondolom, Bill és Sookie útjai még sokszor 
keresztezik egymást, de azt kell mondjam, én Alcide-nak drukkolok…
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése