A Vámpírakadémia
után újabb ifjúsági vámpíros sorozattal támad az Agave, úgy tűnik, soha
nem ér már véget ez a divathullám, ráadásul most aztán beletenyereltek a
jóba, Rachel Caine A Morganville-i vámpírok sorozata ugyanis
jelenleg a kilencedik köteténél tart és egyes források szerint a
hölgynek összesen tizenkét kötetre van szerződése. Nem kell hát attól
tartani, hogy vámpírok nélkül maradunk az elkövetkező években, és a
kiadónak sem kell félnie attól, hogy nem fogy a sorozat, mert akinek
tetszett, az úgyis megveszi, akinek meg nem, az szerintem szintén, mert
kíváncsi lesz, vajon kisül-e belőle valami a későbbi kötetekben.
Rövid
időn belül ez a második olyan sorozat – nem meglepő módon a
Vámpírakadémia volt az első – amelyiknek az első kötete épp csak annyi
infót csepegtet mint egy tévésorozat pilotja. Nagy vonalakban felvázol
egy alternatív világot, odakeni a szereplőket, a konfliktusokat,
elhullajt néhány infót, közben itt-ott egy kis csihipuhi, néhány
áldozat, de a könyv utolsó oldalán még mindig fogalmunk sincs, mire is
megy ki ez az egész, miért is olyan érdekes ez a világ, ez a történet,
miért is kéne tovább olvasnunk.
Nálam
a fantasy műfaj legalapvetőbb követelménye az, hogy legyen egy jól
kidolgozott, részleteiben is alapos, hihető - már persze a fantázia
keretein belül - élő alternatív világ. Nem szeretem az olyan könyveket,
sorozatokat, amik csak úgy félig-meddig kidolgozott világokban
játszódnak, amikben ennyi kérdőjel van. Persze van példa arra, hogy a
folytatásokkal kerekebb lesz a dolog, hogy megismerjük a hátteret, hogy
egyre több információt kapunk, és reménykedünk, hogy a végére összeáll a
nagy egész, na de nehogy már azért kelljen végigolvasnom egy sokrészes
sorozatot hogy megkapjam a legalapvetőbb háttérinformációkat, amiket
tisztességes sorozat az első részben azért legalább felvázol.
A
legnagyobb baj A Morganville-i vámpírokkal ez az odakentség. Adva van
egy kisváros Texas közepén, ahol a vámpírok irányítanak mindent, de
erről persze senkinek nincs tudomása. Van egy egyeteme, ahova az ország
számos részéből érkeznek diákok, a koleszban folyik a szokásos iskolai
terror, a diákok néha eltűnnek, de ez senkinek sem szúr szemet, az
emberek lehajtott fejjel járnak, de nem mennek el, és senki sem lázad
fel a vámpírok ellen, békésen éldegélnek, mint egy birkanyáj, ami csak
bambán béget miközben a gazda néha elvisz egyet-egyet levágni. És nem,
ez nem egy utópia, ez egy ifjúsági fantasy.
Hogy
hogyan és miért alakult ki ez a város, miért éppen ott, hogy az emberek
miért nem költöznek el, miért nem lázadtak fel soha, hogy hogy is
működhet ilyen körülmények közt egy egyetem, egyáltalán miért mennek oda
a diákok, ha a világ végén van, a híre sem jó és még el is tűnnek néha
emberek, az rejtély. Az olvasókkal együtt a szereplők is feltesznek néha
ezekhez hasonló kérdéseket, és elárulom, ők sem kapnak választ. Ha meg
kapunk választ, jelesül arra, hogy aki elmegy, miért nem mondja el mi
folyik Morganville-ben, akkor a végén persze csavar rajta egyet az
írónő, és vakarhatjuk a fejünket, hogy akkor most mi van…
De
nem csak a háttér, a történet is sántít. Főszereplőnk, a tizenhat éves
Claire - akiről néhány elpöttyintett információból feltételezhető, hogy
előbb-utóbb kiderül, mennyire különleges lányka - korengedménnyel
felvételt nyer az ország kábé összes híres egyetemére, mert hát olyan
kis okostojás, azonban féltő szülei nem akarják, hogy túl messzire
kerüljön hazulról, ezért csak a poros kis Morganville-i egyetemre
engedik. Ekkora egy hülyeséget, ha van egy extraokos gyerekem, nyilván
nem dugom be egy no name suliba, ha már mehetne a Yale-re is. Ráadásul
így is messze kerül otthonról, nem a szomszéd városba megy, az meg hogy
500 vagy 1000 mérföldre van, már nem mindegy? Korlátolt szülők és
szuperokos gyerek tehát kipipálva.
A
kis Claire, aki nem elég, hogy fiatalka, de még idegesítően okos is,
bekerül a csúnya kolesz körforgásába, ahol persze mindig a kicsit és az
okosat szívatják a menő – egyenlő kőbuta – nagylányok, és mivel elköveti
azt a hibát, hogy beégeti az ügyeletes gonosz bálkirálynőt, még jól el
is páholják, lelökik lépcsőn, leöntik savval, csak épp sós kútba nem
vetik és élve el nem temetik. Azt nagyjából mindenki tudja, hogy a
koleszban vannak diákszívatások, az okos szürke egerek meg mindig
megszívják, de azért kicsit túlzás az, amit a Morganville-i egyetem
pszichopatái művelnek. A kevesebb több lett volna, ha valami ennyire
túlzó és hihetetlen, akkor sajna egyáltalán nem lehet komolyan venni.
Claire menekülni kényszerül a koleszből, ez is pipa, és hát hova máshova vetné a balsors, mint a város legfurább, legijesztőbb, legöregebb házába.
Aminek persze a lakói sem hétköznapiak, van itt jócskán terhelt múltú
szépfiú, dark csaj és egy rejtélyes srác, aki csak éjjel mutatkozik. Bár
mindenki, akinek van egy kis esze, hanyatt-homlok rohanna haza a
mamához, azért Claire beköltözik. Fura ház, fura haverok, pipa.
Előbb-utóbb
persze mindenki a kis Claire-t akarja, különben nem ő lenne a
főszereplő, de tényleg, most hol lehet azt komolyan venni, hogy egy
városban mindenki aki gonosz ezt a kis tizenhat éves lánykát akarja
megtámadni és az ősöreg fővámpír is őrá kíváncsi, és persze hogy ő lesz
az, aki megtalálja azt, amit évek óta mindenki hiába keres. Közben meg
egy tök jelentéktelen kiscsaj, akiről nem tudunk meg semmit azon kívül,
hogy okos és folyton sír.
A
cselekmény szép komótosan csordogál, nyoma sincs annak a lehengerlő
tempónak, ami például a Vámíparakadémiát jellemezte, támadások sorozata,
kis kutatás, néhány rejtély, aztán egy fura befejezés, ami után csak
pislogunk, hogy most akkor miről is szólt ez a könyv. Oké, hogy sorozat
első kötete, felvázolja a világot, a szereplőket, a jövőbeli
konfliktusokat, és megágyaz a folytatásnak, ám ahhoz, hogy önállóan is
működjön, jó lett volna egy izgalmasabb, értékelhetőbb történet.
Így
ez tényleg nem több, mint egy bevezető egy egyelőre még ki tudja milyen
sorozathoz. Nem temetném el előre, mert épp a már sokszor idecitált
Vámpírakadémia mutatta meg, hogy a gyenge kezdés után is nagyon
beindulhat egy sorozat, ennek is adok még esélyt, de Caine-nek nagyon
oda kell tennie magát a folytatásokban, hogy az első rész gyengeségeit
feledtesse.
Kiadó: Agave
Fordította: Totth Benedek
Korábbi kommentek:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése