Isten éltesse az Agave Kiadót!

Kicsit megkésve ugyan, de ezúttal én is boldog születésnapot kívánok kedvenc kiadómnak, az Agavénak. Az áprilisban megjelent Agave 100 című kiadvány egy novella válogatás, a kiadó első könyve megjelenésének ötödik évfordulójára dobták piacra, és minő véletlen - épp ez a századik kiadványuk. Szóval van bőven ok ünnepelni magukat, meg nekünk őket. Kezdjük azzal, hogy szerintem iszonyat jófej dolog, hogy egy kiadó egy rakás világhírű szerzőjétől jelentet meg novellákat egy válogatásban, meglehetősen alacsony áron, tényleg szinte ajándékba. Persze nyilván okos marketinghúzás, hiszen ha az olvasó csak néhány szerzőre felfigyel, és később megveszi a műveiket, már megérte, de kár lenne vitatni, hogy ezúttal mi, olvasók is jól járunk, hiszen tizennégy tényleg jó író műveit ismerhetjük meg, és ki tudja, lehet hogy lesz, akibe tényleg beleszeretünk.

A válogatás a kiadó profiljához illeszkedően a krimi, a fantasy és a sci-fi műfajból válogat. A krimiszekciót hat szerző - Lawrence Block, Dashiell Hammett, Charles Willeford, Dennis Lehane, Donald E. Westlake, Jim Thompson - képviseli. Közülük csak Lehane-t olvastam eddig, aki kőkemény krimi-thrillereket ír, és a novellája is hátborzongató, kiábrándult, inkább pszicho-thriller, mint bűnügyi történet. Block írása tetszett még, ami gyakorlatilag önparódia, a betörő-könyveket figurázza ki benne, és nagyon szellemes a stílusa. A másik négy igazából nem fogott meg, újfent rájöttem, hogy én annyira nem szeretem a krimit.

A fantasy-válogatás már kicsit ismerősebb volt, itt a négy szerzőből - Susanna Clarke, Naomi Novik, Laurell K. Hamilton, Neil Gaiman - csak Novik volt új számomra, a másik három munkáit ismerem. Novik sárkányos fantasyt ír, egyfajta alternatív történelmet, ami a napóleoni háborúk idején játszódik, csak itt a háborút nem csak a földön, hanem az égben is vívják, sárkányokkal. A rövid novella kíváncsivá tett, biztos hogy el fogom olvasni a most megjelent regényt, az Őfelsége sárkányát. Clarke szintén önmagát figurázza ki, de azt nagyon szellemesen teszi, Gaiman viszont nekem kicsit most érthetetlen volt, talán mert tőle vártam a legtöbbet, ezért benne kicsit csalódtam. A legnagyobb pozitív csalódás viszont Hamilton novellája volt, ami egy iszonyat durva valódi pszichohorror a bennünk lakozó gonoszról. Az írónő egyik legnagyobb erénye hogy eszméletlen rövid terjedelemben is nagyon könnyedén teremt saját kis világot, amiben aztán biztos kézzel mozgatja a hőseit. Ez a húszoldalas kis novella is komplett világgal rendelkezik, ami azonnal magába szippant. Több ilyet kéne írnia, ahelyett, hogy szakmányban gyártja az egyre csökkenő színvonalú vámpírhorror-folytatásokat.

A sci-fi szerzőket még kevésbé ismertem, mint a krimiszekciót. A négy szerző - Ray Bradbury, Philip K. Dick, Roger Zelazny, Iain M. Banks - közül egyedül Banks írása nem tetszett, az valami dögunalom volt, pedig tudom, mennyire népszerű a szerző, de nekem nem jött be. A másik három novella viszont számomra is meglepő módon nagyon tetszett. Sosem szerettem a sci-fit, nem tudom, miért, de ezek a novellák izgalmasak, meglepőek, érdekesek voltak. Lehet hogy megpróbálkozom a sci-fi szerzőkkel :-)

Mindenkinek csak ajánlani tudom a könyvet, aki szereti a krimit és/vagy fantasyt és/vagy sci-fit, mert nagyon mellényúlni nem lehet vele, szinte biztos, hogy a tizennégy szerző között mindenki talál olyat, aki felkelti a kíváncsiságát.