Sophie
Kinsella könyve a nyári „olvassunk könnyed, gondolkodást nem igénylő chick-lit-et” rohamom mélypontja volt. Könnyed, az biztos, gondolkodni
még véletlenül sem szabad rajta, mert az ember rögtön rájön, mekkora
marhaságot olvas, viszont szórakoztat, és gyorsan elmegy vele az idő.
Igazából ötven fokban tökéletes úti olvasmány, csak utólag fanyalgok,
hogy mennyi jobb könyvre is fordíthattam volna az időmet…
Könyvünk
hőse, Samantha Sweeting egy iszonyat okos, nagyon szorgalmas és nagyon
menő ügyvéd, aki kemény munkával már majdnem felküzdötte magát a
csúcsra, és épp a küszöbén áll annak, hogy teljes jogú társnak nevezzék
ki London egyik legmenőbb ügyvédi irodájába. Aztán persze beüt a ménkű.
Sam elkövet egy ostoba, kezdőket is megszégyenítő hibát, minek
köszönhetően az ügyfele ötven millió fontot veszít. Ahelyett, hogy
szembenézne főnökeivel, sikermániás anyja szemrehányásaival, és
karrierje előrelátható csődjével, szó szerint sokkot kap, és elmenekül.
Ami jelen esetben nem csak egy szófordulat, tényleg elmenekül, kimegy a
pályaudvarra, felszáll az első vonatra, leszáll ki tudja hol, vidéken,
és bekopog az első házba útbaigazításért. Ahol is az új házvezetőnőnek
nézik, és pikk-pakk fel is veszik.
Másnap
a Cambridge-diplomás, óránként ötszáz fontot kereső ügyvédnő arra
ébred, hogy egy ostoba újgazdag amerikai házaspár házvezetőnője,
miközben azt sem tudja, hogy kell begyújtani a sütőt, nem is beszélve a
mosógép beindításáról, a vasalásról, takarításról, főzésről. Mivel haza
nem mehet, makacsságból marad, hiszen ahhoz képest, hogy az ember
milliókkal zsonglőrködik, csak nem lehet olyan nehéz háztartást vezetni?
Szerencsére megismerkedik a veszettül szexi kertésszel, aki felajánlja,
hogy beveti tüneményes háziasszony mamáját, hogy tanítsa meg Samet
erre-arra, és mire a lány konyhatündérré válik, ráérez a vidéki élet
ízére, az egyszerűség, természetesség bájára, az emberi kapcsolatokra,
rájön, hogy elvesztegette a fiatalságát, amíg az irodában robotolt, és
feltett szándéka újdonsült kedvesével új életet kezdeni. Mígnem rájön,
hogy rendesen átverték, elindul hát a hajsza, hogy bebizonyítsa igazát,
visszanyerje karrierjét, és leleplezze a csúnya gonosz csalókat. De
vajon fel tudja-e áldozni az új életét, hogy visszatérjen a napi
robotba?
Romantikus
lányregényt olvasunk, úgyhogy a vége egy percig sem kérdéses. Bazi nagy
kliségyűjtemény a könyv, van itt karrierista lány, aki csak addigi
életéből kiszakadva fedezi fel az élet igazi ízeit, szívdöglesztő
kertész, akinek kemény külseje mögött érző szív és okos fej lakik,
síkidióta, de szerethető újgazdagok, kedves vidéki figurák, és
kiállhatatlan médiacápák. És persze vaskos tanulság, miszerint az igazi
élet nem az, amikor hajnaltól éjfélig gürizel, még a kedveseddel való
együttlétet is hatperces etapokra osztod be, mint egy megbeszélést, és
az anyád meg a bátyád csak telefonon köszönt fel a születésnapodon,
hanem az, amikor egy vidéki sörözőben ülsz olyan emberekkel, akik
szeretnek, törődnek veled, és hagyod, hogy csak úgy teljen az idő.
Tudnék
még csomó rosszat írni róla, tényleg kliségyűjtemény, semmi hiteles
nincs benne, nincs túl jól megírva, a párbeszédek döcögősek, a vége
pedig a rengeteg ide-oda csavarral elég irritáló volt, mindezek ellenére
szórakoztatott. Egy ilyen könyvnek nyilván nem ül neki az ember nagy
elvárásokkal, amit vártam tőle, azt pedig megkaptam. A kiadás minősége
mellett viszont nem tudok szó nélkül elmenni. A magyar kiadás borítója
túlzás nélkül az egyik legborzasztóbb, amit mostanában láttam, az
oldalankénti két-három helyesírási vagy gépelési hiba pedig
megengedhetetlen lenne. Ejnye!
Kiadó: Kelly
Korábbi kommentek:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése