Steven Saylor: Római vér

Ezt a könyvet nagyon régóta szerettem volna elolvasni. Mikor megjelent - néhány éve - rögtön kiszemeltem, mert hát történelmi, meg krimi, meg izgalmasan hangzott a leírása, és a kedvenc kiadóm adta ki, hát akkor csak jó lehet. Aztán megvettük, és jó sokáig itt állt a polcon, valahogy nem tudtam rászánni magam. Most végre elolvastam. Alapvetően két dologra jöttem rá. Egyrészt, Saylor marha jól ír, másrészt, én nem szeretem a krimit.

A történet maga egy elég egyszerű krimi-sablont követ: egy magánnyomozó egy gyilkossági ügyben nyomoz, a vádlott furcsán viselkedik, nem az a kimondott ma született bárány ő sem, valakik be akarják feketíteni, van némi politikai cselszövés, meg haszonlesés benne, aztán a végére kiderül, hogy mindenki átvert mindenkit, a gyilkos nem is az, az ártatlan sem egészen ártatlan és mindenki megbűnhődik. A legtöbb fordulat rutinos krimiolvasónak, vagy elvetemült TV-sorozatnézőnek kiszámítható, a történet maga nem szolgál túl sok meglepetéssel.

Miért éri meg mégis elolvasni? Mert valami eszméletlen jól ábrázolja az ókori Róma hétköznapjait. Saylor állítólag történész, most ennek nem néztem utána, de higgyük el az Agave marketingeseinek. Akár az, akár nem, nagyon jól csinálja. Sikerül megelevenítenie azt a Rómát, amire nagyjából emlékeztem törióráról. Vannak itt rabszolgák, gladiátorviadalok, politikai cselszövések, fényűző estélyek, hangzatos szónokok, jó sok szex, hetero- és homoerotikus vonzalmak, és rengeteg erőszak. A szereplők átvitt értelemben és szó szerint is bokáig gázolnak a mocsokban Róma utcáin. Nagyon erőteljes az ábrázolásmódja, olvasás közben szinte érezni a csatornák bűzét, látni a vértócsákat a lapok közt.

Elvetemült krimirajongóknak, illetve a történelmi regények szerelmeseinek mindenképpen érdemes egy próbát tenni vele, mert érdekes könyv, ha nem is életem legmaradandóbb olvasmánya. Ja, egyébként egy sorozat első darabja, eddig nyolc folytatása jelent meg Gordianus, a nyomozó kalandjainak, majd azért a többit is elolvasom alkalomadtán.