A vallási tisztelet építményei,
az ember által megnyitott szakrális terek, az istenek lakhelyei, az áldozás, az
ima helyei – a szent helyek kivétel nélkül a legszebb ember által emelt
épületek. Kinek-kinek hite szerint otthont teremtünk a felettünk valónak, a
hozzá való beszéd helyét; teret, ahol összegyűlhetünk, mi, a hívei; ahol
áldozhatunk neki, ahol felidézzük a tanításait. Az emberfeletti számára a
vallási tisztelet a leggyakrabban hatalmas léptékű, monumentális építményeket
teremt, melyek az adott kornak – sokszor inkább az elkövetkező korok egész
sorának – „összművészeti tükrei” is, páratlan képző- és iparművészeti
alkotásokkal díszített, kőbe álmodott imaként hirdetve az ember teremtőjének
dicsőségét. A Kossuth kiadó által megjelentetett A hit palotái ezen épületeket, a világvallások talán leghíresebb
szentélyeit mutatja be nekünk.
Egyetlen kötetben e szándék
megvalósulta nem lehet maradéktalan, hiszen szerte a világon nincs olyan
kisebb-nagyobb emberi település, ahol ne állna akár több ilyen épület; s ezek
mindegyike az adott közösség lehetőségeihez, s az építés korához mérten a
legnagyobb odaadással épült – ezáltal szinte akármelyik helyet követelhetne
magának e válogatásban. Nem lehetett könnyű dolga a szerkesztőknek – de
alapjában véve ügyesen lavíroztak a kihagyhatatlan, turisták tömegei által
látogatott épületek; a szakmai szempontok, az építészeti korszakokat
meghatározó, új megoldások építményeinek és a történelmi értelemben, vallások
históriájában jelentős történések helyszíneinek bemutatása között. Egy-egy
szentélyre meglehetősen kis terjedelem jut: rövid szöveges ismertetés és néhány
kép – viszont kedvcsinálónak e kötet tökéletes.
A kötet a világvallások szerint
csoportosul, nagyjából létszám-arányos terjedelmet szánva egy-egy vallás
szakrális építményeinek. Talán a kereszténység kicsit túlreprezentált, de
ennyire nem bűn hazabeszélni. Először körbejárjuk Európát, hogy aztán egyre
táguló körökben jussunk el a Zsidó valláson, az Iszlámon, hindu hitvilágon,
Buddhizmuson át egészen a japán Sintóig. Hogy a különböző vallások épületeit a
szerkesztők egyfajta virtuális körutazás mentén mutatják be, s nem az általában
megszokott kultúrhistóriai rendben; az építészeti stílusok időben egymásra
hatása helyett a közösségek kultúráinak egymásra hatására helyeződik a hangsúly.
Sokkal inkább érthetővé válik így a közép- és dél-amerikai szinkretizmusok, a
fülledt mesztic-barokk létrejötte például.
S e szerkesztési metódus által a
modern korok építészeti kísérletei is sokkal könnyebben találnak helyet a
kötetben. Számomra a leginkább meglepő az iszlám modern mecseteinek bemutatása
volt, hogy egy ennyire erősen tradicionális hitrendszer a jobbára a modern
építészeti módszerekkel is inkább historizáló építészeti megoldásokon túl olyan
ihletett formai bravúrt is enged, mint a Fajszál sah-mecset „beduin sátra”. S
az élő vallások történelmi relikviái is más fényben tűnnek fel így. Akadt
vallás, mint a hinduizmus, amelynek megannyi szentélyét, s pajkos, életigenlő
szentélyfaragványait jóval nagyobb terjedelemben is szívesen lapozgattam volna.
Az összefoglalókkal mindig ez a baj – mi más történhet, amikor olyan
szentély-együttesek kapják meg a maguk egy lapját, mint Angkor – amely egy
albumnyi terjedelmet önmagában könnyedén megtöltene…
Ez a kötet utazni – vagy
legalábbis más, részletesebb albumokat lapozgatni csábít. Kíváncsiságot
ébreszt. Túlmutat magán, s ezáltal szerintem méltó módon mutatja be az emberen
túlmutató erőknek áldozott szent helyeket.
Kiadó: Kossuth
Fordította: Köte Beatrix
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése