True Grit – Original Soundtrack

A félszemű (True Grit) című filmmel való első találkozásomkor teljesen az előzetes hatása alá kerültem, nem kis részben a trailer alá kevert Johnny Cash-klasszikusnak, a God's gonna cut you down-nak köszönhetően. Westernhez Johnny Cash kell, tudták ezt jól az előzetes készítői – sajnos azonban így annál nagyobb a csalódás, amikor az ember a soundtrack-et hallgatva az ismerős számok helyett valami egészen mást kap. Szerencsére csak pillanatnyi csalódásról beszélhetünk,  a zene aztán elég hamar meggyőz.

Ethan Coen és Joel Coen ez alkalommal is a legtöbb filmjük zenéjét szerző Carter Burwellt kérték fel a filmzene megírására. Az 55 éves Burwell nem tartozik a leghíresebb filmzeneszerzők közé, ennek ellenére a nyolcvanas évek eleje óta folyamatosan jelen van a pályán, és Coenék alkotásai mellett olyan nagy sikerű mozik zenéjéért volt felelős, mint az Alkonyat, az Ahol a vadak várnak (melyért 2009-ben Golden Globe-ra is jelölték), az Erőszakik, az Adaptáció vagy az Ez a fiúk sorsa.

Burwell a „klasszikus” filmzenék írói közé tartozik – a nagyzenekarra és szólóhangszerre írt darabokat váltogatva ér el feszültséget, olykor hatásvadász dallamai sikeresen támogatják a képeket, alárendelődve a filmélménynek, épp ezért munkái önmagukban tán kevésbé élvezhetők, mint némely invenciózusabb filmzeneszerzőé. Nincs ez másként a True Grit esetében sem, azonban ha láttuk a filmet, vagy olvastuk a könyvet – egyszóval ismerjük a  történetet, és a környezetet, amihez ez a zene háttérül szolgál, rögtön megelevenedik előttünk a végtelen préri, ahol farkastörvények uralkodnak, és a bosszúálló kislány, aki az egész világgal szembeszállna, hogy megtalálja apja gyilkosát.

Az átélésben segítségünkre van a fő motívumnak választott klasszikus himnusz, a Leaning on the Everlasting Arms. Anthony Showalter és Elisha Hoffman 1887-ben írt dala számtalan feldolgozást megért, és jó néhány filmben hallhattuk felcsendülni – itt a filmzene nagy részében ennek a súlyos, drámai, ám jellegéből adódóan felemelő dallamnak az átdolgozásait hallhatjuk, a végefőcímben pedig felcsendül a dal Iris DeMent előadásában (ez sajnos nem került fel a CD-re). Ám nem a Leaning on the Everlasting Arms az egyetlen keresztény himnusz, ami inspirálta Burwellt a zene megírása közben – a Coen testvérek és a zeneszerző közösen döntöttek úgy, hogy a tizenkilencedik századi vallásos himnuszokból merítenek a filmzenéhez, s hogy döntésük helyén való volt, azt igazolja ez a különleges filmzene. Ami nem klasszikus western-zene, mégis képes felidézni a  western-hangulatot, és még hozzá is tesz. A sors furcsa fintora, hogy a filmzenét azért nem jelölhették idén Oscar-díjra (noha  a film tíz jelölést kapott, és ez is simán belefért volna), mert a himnuszok „újrafeldolgozott” zenének számítanak, és azok nagy aránya miatt a score nem tekinthető „eredetinek”.

Szép és felemelő filmzenealbumot vehetünk a  kezünkbe, az egyetlen kritikám, hogy túl rövid – harmincöt percnyi muzsika manapság édeskevés egy CD áráért. És ha a God's gonna cut you down hiányát meg is bocsátjuk, hiszen valóban kilógna ebből a zenei környezetből, az Iris DeMent-féle Leaning on the Everlasting Arms kihagyása egyszerűen érthetetlen.