Pokoli báléjszakák

Meg Cabot: A pusztító lánya

Lauren Myracle: A virágcsokor

Kim Harrison: Madison Avery és a nagy kaszás

Michele Jaffe: Csók és ármány

Stephenie Meyer: Földi pokol

Noha nem voltam igazán elájulva az Alkonyattól és folytatásától (valljuk be: egyáltalán nem), és nem is tartozom kifejezetten a célközönséghez, a Könyvmolyképző Kiadó tetszetős reklámkampányainak és szép borítóinak még én is bedőlök. Ráadásul úgy hozta az élet, hogy nagyon unatkoztam egy bizonyos helyen és olyan olvasnivaló után kellett néznem, ami kellőképpen felületes szórakozást nyújt ahhoz, hogy ne kelljen koncentrálni, bármikor abbahagyhassam és közben másra is figyelhessek. Bármi komoly szóba sem jöhetett. Így esett a választás a Pokoli báléjszakákra.

Mint minden ilyen hirtelenjében összerakott novellaválogatásról, erről is ordít, hogy csak a pénz kedvéért hozták össze, kihasználva Stephenie Meyer nevét, amivel momentán bármit el lehetne adni, és meglovagolva az általa és mások által az utóbbi években a tinik körében elhintett para-kultuszt. Ehhez képest nem voltak vállalhatatlanul rosszak ezek a novellák. Nem mondom, hogy jók, de amennyi szarra papírt pocsékolnak a kiadók, ez a könyv még bőven a középkategóriába tartozik.

A kötetben szereplő novellák közös témája az Amerikában hatalmas kultusszal övezett végzősbál. Gondoljunk csak bele, mennyi tinifilm központi témája a nagybetűs BÁL, ami úgymond elválasztja a tinikort a felnőttkortól. Anélkül is drámai esemény ez minden lány és fiú életében, hogy bármi természetfölötti történne, ez az öt bál azonban másról is szól, mint a tomboló hormonok, csipkeruhák meg a töménytelen mennyiségű pancsolt szesz. Egész jó ötlet az örök „bálkultuszt” a most épp nagyon trendi dark-kultusszal vegyíteni, az amerikai tiniknek biztos nagyon bejött…

Nyilván nem véletlen, hogy leginkább Meyerrel reklámozzák a könyvet, mint ahogy az sem, hogy a kötetben az ő novellája szerepel utolsóként, mert eléggé ráver a többire. Noha nem szeretem, azt meg kell hagyni, hogy van fantáziája, a sztori ötletes, van benne némi humor, épkézláb szereplők, akár még izgalmasnak is mondhatnánk. Az összes szereplő közül Sheba volt a legjobb karakter, ha nem lenne benne semmi természetfölötti, akkor is megállná a helyét, hiszen ki ne hallott volna olyan démoni kis tinikről, akiknek minden vágyuk, hogy tönkretegyék mások szórakozását, miközben valójában csak arra várnak, hogy egy kedves, angyali fiú megszelídítse őket?

Meyeren kívül a legismertebb szerző Meg Cabot, tőle nem olvastam semmit (nem is valószínű, hogy fogok), de ezen egész jól szórakoztam. Aranyos volt, fel volt építve, épkézláb történetecske formáját öltötte. És persze a végén megkaptuk, hogy bármilyen fontos küldetése is legyen, és bármilyen traumákat hordozzon is, egy kamaszlánynak mégiscsak a szerelem a legfontosabb a világon.

A legpozitívabb csalódást Lauren Myracle A virágcsokor-ja okozta. Egészen horrorira sikerült, ráadásul jól meglepett, hogy nem volt happy end a végén. Megesküdtem volna, hogy a harmadik kívánság más irányba fordítja az eseményeket, örültem, hogy nem. Bár lehet, hogy ez kissé a frászt hozza a célközönségre.

A Csók és ármány nem hagyott túl sok nyomot bennem, kicsit „sokat markol, keveset fog” érzésem volt tőle, fogalmam sincs, ki volt ez a két csaj, mit csináltak, mi volt az egész értelme. Lehet, hogy nem is kéne keresnem. A Madison Avery és a nagy kaszás legnagyobb problémája pedig az volt, hogy olyan, mintha levágták volna a végét, vagy mintha egy önálló könyv bevezetője lenne. Nincs vége, és így olyan se füle se farka az egész.

Furcsa mód azt hiszem, egy-egy novellányi terjedelemben jobban meg tudom emészteni ezeket a gyermeteg, minden realitást nélkülöző marhaságokat, amik egy könyvnyi adagban már megfeküdnék a gyomromat. Régen nagyon sok fanfictiont olvastam neten, és most csomószor az volt az érzésem, mintha kötetbe gyűjtött rajongói írásokat olvasnék egy már kitalált fantasy-világhoz. Nem mondom, hogy égetni valóan rossz könyv, itt-ott jól szórakoztam és végül is arra jó volt, hogy elcsapjak vele pár órát, de remélem, hamar feledésbe merül, a körülötte lévő felhajtással együtt. 

Kiadó: Könyvmolyképző

Korábbi kommentek: