Vámos Miklós: A csillagok világa

Egyszer volt, hol nem volt, Tomi és Gabi, a két ötéves mentőlovag mentőállomásán csörög a telefon, s egy zaklatott, hatvan felé közeledő, egyébként sikeres író apuka kéri a lovagok segítségét, hogy könyörtelen gyorsasággal felnövő és tőle egyre inkább távolodó fiai figyelmét, szeretetét, gyerekes ragaszkodását, tündéri báját és utánozhatatlan gyerekhumorát megörökíthesse az utókornak. A lovagok válasza pofonegyszerű: írjon könyvet róluk. Valahogy így képzelem Vámos Miklóst a saját történetei közt, amint ikerfiai gyerekkorát megörökítő meséit papírra veti a hálás utókornak.

Dr. Virág Pál tengerjogász saját költésű mesékkel szórakoztatja fiait, s a tomigabilovagos mesékbe szépen, elegánsan beleszövi a világirodalom számos meséjét, a fél világtörténelmet, a vallásról, életről, halálról vallott nézeteit, a házasságot és a családot, a Föld történetét és a csillagok világát, és úgy általában – mindent. Tomi lovag és Gabi lovag mentőállomásán ha csörög a telefon, a lovagok időutazásra és űrugrásra is képes mentőhelikopterükbe pattannak, és ki-kiruccannak a Százholdas Pagonyba, az őskorba, a kalózok és az ókori görögök közé, találkoznak Hook kapitánnyal és Julius Ceasarral, Gulliverrel és Robinsonnal, a Grimm testvérek és Andersen mesehőseivel.

Olykor a legegyszerűbb ötlet a legnagyszerűbb: Vámos Miklós a fiainak mesélt történetek köré szőtte Dr. Virág Pál történetét, és a gyerekek elmés megjegyzéseit, meseszövését beleépítette saját meséjébe. Az eredmény egy kacagtató, szívet melengető könyv egy apáról, aki saját értékrendjét, az olvasás szeretetét, a történelem iránti érdeklődését – no meg a magyar nyelvtan megtanulhatatlan szabályait – meséin keresztül próbálja átadni a két ötéves kis ördögfiókának, akiket ugyan a görögöknél és Nemecsek Ernőnél jobban érdekelnek a Jurassic Park dinói és a klónharcosok, mégis, jó mesélőkével és fantáziadús szülővel úgy tűnik, ránevelhetőek a klasszikusok szeretetére.

Mindez bőven elég lenne egy tüneményes könyvhöz, azonban A csillagok világa több ennél. Mert a mesék között, alatt és mellett kibontakozik egy család története, egy munkanélküli, élhetetlen, szenvedélyekkel küzdő apáé, egy karrierista, boldogtalan, biztonságra vágyó anyáé, és két kisfiúé, akik a szülők válása közben próbálják megérteni az élet dolgait. A mesék egy idő után a fiúktól a válás során megfosztott apa túlélésének eszközévé válnak, saját meséivel próbálja magához láncolni a gyerekeket, ha már a volt feleséggel más téren nem versenyezhet – keserű, kiábrándult és nagyon mai felnőtt történet tárul elénk a könyv lapjain.

Ahogy Virág Pál beleszövi a meséibe a saját életét, mintha segélykiáltást fogalmazna meg: neki is szüksége van Tomi lovagra és Gabi lovagra, mindenki másnál jobban. S ahogy az a mesékben lenni szokott, a két mentőlovag megy és megmenti a papát, átveszik tőle a mesélő szerepét, s immár papalovaggal kiegészülve mennek megmenteni, akit csak meg kell.

A két világ –  a gyerekmeséké és a felnőtteké – a könyv lapjain jól kiegészíti egymást, mégis, az olvasó sajnálja, hogy nem élhettek a tomigabilovagos mesék külön életet, ahogy a kisfiúk is nehezményezik a könyv lapjain, hogy történeteik, melyeket ott az újságíró mama vetett papírra, képek nélkül, nem is annyira mesekönyvként jelentek meg. A felnőttek világa a maga mindennapos problémáival épp úgy rondít bele a gyerekek mesevilágába, ahogy az a valóságban is történni szokott – hogy a végére igazán torokszorító elmúlás- és felnövéstörténet legyen. Ami jó, nagyon is, csak épp úgy tesszük le, ahogy a felnőttként kezünkbe vett gyerekkori meséskönyvünket: azt kívánjuk utána, bárcsak ne kellett volna felnőni.

Kiadó: Európa

Korábbi kommentek: