Mesterségek Ünnepe

Ide is kimentünk, mint annyi éve már - vásári bejegyzés jön tehát megint. Szeretjük. Még kevésbé van sansz bóvliba botlani, mint Visegrádon, népművészeti és iparművészeti termékek - csak a tömeg ne lenne (Timi), csak bírná szuflával a fotómasina (Zoli).

Jó látni, hogyan alakul egy-egy minden évben látott iparos standja, mi újat hoz, mit őriz meg a régi palettáról. Jó látni az újakat - minden évben akad azért. Kevésbé jó sóhajtozni azon, mennyi tárgyat cipelnénk haza, ha lenne pénz, ha lenne hely, ha nem lenne a lakásban kíváncsi karmoknak kitéve minden. Marad a vásárfia, apróságok, most épp a lakásnak: vajtartó, kis áttört-faragott kulcstartó. Szépek.

Lestem a kiemelt témát: bolgár vendégeinket, de néhány standon túl nem nyúlt a vendégség. Nem huszadikán mentünk, direkt kimaradtunk a táncból - így viszont súlytalanabb volt a kiemelés, mint egyébkor. Nekem még mindig kedves emlékem a nemezes év, akkor az egész vásárt elborította a nemez és a belőle készíthető meglepően sokféle tárgy, jurtától a műegérig. Sebaj, megnézzük, mit találnak ki jövőre. Mert megnézzük, ugye?