„[…]
végül rájöttem, hogy ő jobban hat rám a hallgatásával, mint amit én el tudok
érni ezekkel a szavakkal. Ugyanazzal tart sakkban, mint mindig: az ítéletével,
és ez túlmutat a szavakon. Semmit nem tudok felhozni, ami megváltoztatná azt,
hogy én voltam az egyetlen szemtanúja, az egyetlen ember, aki tudja, mi minden
lakozik benne, mi mindent nem láttak mások, mi minden veszett kárba, mégis
otthagytam őt a láthatatlanok között, ahol ordítani kell, hogy az embert
meghallják.”
Willesden, Nyugat-London, nyolcvanas évek:
két félvér kislány, a jamaicai származású, politikai ambíciókat dédelgető anyától
és angol apától született névtelen elbeszélőnk és a börtönviselt, munkanélküli
fekete apától és segélyen tengődő fehér anyától született Tracey a helyi
tánciskola tükrei között kötnek életre szóló szeretettel-gyűlölettel teli
barátságot. Vagy valami affélét. A kötelék adja magát: a méregdrága rózsaszín
tütük és szőke hajfonatok világában a két szegénynegyedből származó félvér
kislány véd-és dacszövetségre lép. Közös szenvedélyük a tánc, közös játékuk a
szülőkről szóló légből kapott történetek mesélése (így lesz a börtönviselt apa
Michael Jackson táncosa, a mindössze egyszer látott hófehér féltestvér a
Királyi Balett növendéke). Vetélkedés, gyermeteg képzelgések, koraérett
megalázások és zsarolások az egyik, kitörési kísérletek a másik oldalról. Tracey
előtt egyetlen út áll: a tánc. Vagy a legjobb lesz, vagy örökre elnyeli a
segélyek, bérlakások, drogos bandák, ki tudja hova lett apák világa.
Elbeszélőnk ennél eggyel jobb helyzetből indul, köszönhetően az ambiciózus anyának,
aki titkon mélységes elégedettséggel konstatálja a felfedezett lúdtalpat és az
előadóművészet helyett egyetemre kergeti egy szem lányát.
Annál nagyobb a csalódás, amikor a média
szakos diploma és a kilátástalan ügynökségi munka után hősünk egy gyanúsan
Madonnára emlékeztető popsztár-ikon személyi asszisztense lesz. Hello magánrepülők,
csillogás, földöntúli luxus, világkörüli turnék… Viszlát magánélet, saját
karrier, kapcsolatok, barátságok, kötődések… Willesden a múlté. Ahogy Tracey
is. A tehetséges, színpadra termett Tracey, aki egyszer még a West Enden is
fellépett. Tracey, aki megvalósította a gyermekkori álmot – egy pillanatra. Vajon
nem volt elég tehetséges? Nem volt elég kitartó? Vagy csupán láthatatlan volt –
a bőre, a lakcímkártyája, a neveltetése miatt? Vagy csak hiányzott a képből a
szem, amely meglátja a csiszolatlan gyémántot?
Gyermeki álmok és felnőtt kudarcok – ezek színezik
életünket. A két lány barátsága amit adott, el is vette. Mindkettőjüktől.
Tracey soha nem emészthette meg, hogy barátnője tanulhatott, míg ő nem – hogy az
elbeszélőnek jutottak lehetőségek, hogy válogathatott, míg előtte egyetlen út
állt, azon sem tudott végig menni. Elbeszélőnk soha nem emészthette meg, hogy
Tracey tehetségesebb volt, hogy barátnőjének legalább jutott egy morzsányi
rivaldafény, míg ő maga, a tanulmányaival, a lehetőségeivel, a világlátásával
örökre háttérben maradt. Mindkét lány kudarcot vall a saját terepén. És egyik
sem tudja megbocsátani a másiknak a saját kudarcát. Hisz hogy is bocsáthatnánk
meg az egyetlennek, aki látta, mi rejtőzik bennünk, hogy hagyta, hogy sutba
dobjuk?
Sűrű regény a Swing Time, Zadie Smith
többfenekű történetben mesél identitásról, barátságról, sztárkultuszról, modern
kori kizsákmányolásról, önbecsapásról és a művészet hatalmáról. Olykor elvész a
számtalan téma között, és nem egyszer túlzásokba esik (a drámainak szánt
szerelmi sokszög például teljesen felesleges kör volt), ennek ellenére minden
percet megér a vele töltött idő. A két lány töredezett, egymást gyötrő
barátsága a nyomornegyed poklában nem egyszer juttathatja eszünkbe Elena Ferrante világhíres briliáns
barátnőit a Nápolyi regényekből – Lila és Elena épp olyan intenzitással
teszik tönkre egymás életét, miközben szabadulnának elnyomó közegükből, mint
Tracey és barátnője. Tán épp ez az óhatatlan összehasonlítás (óhatatlan, hisz
manapság a csapból is Ferrante folyik – köszönhetően immáron nem csak a szerzőt
övező rejtélynek, hanem a regényekből készült sorozatadaptációnak is) a ludas
abban, hogy e szőttesből nem a barátságtörténet fogott meg leginkább.
Jóval erősebben hatott rám a narrátor
identitáskeresése és annak kudarca – és ezzel alapos összefüggésben a
körülrajongott sztár mellett láthatatlanul sürgő-forgó, saját életüket,
kapcsolataikat, álmaikat háttérbe szorító segítők élete. A névtelen elbeszélő –
elmondhatatlanul utálom ezt a frázist. Hisz mit jelent a névtelensége? Ki ő, mi
ő? Tracey egykori barátnője. Aimee személyi asszisztense. A sikeres politikus
anya lánya. Egy az arctalan sürgő-forgók közül, akik körül veszik azt, aki számít. Zadie Smith egy
interjúban az elmúlt korok arctalan háztartási személyzetéhez hasonlította
napjaink hírességek körül tucatszám forgó kiszolgálószemélyzetét – nem kedves
összehasonlítás, de van benne igazság. Állj rendelkezésre a nap huszonnégy
órájában, légy diszkrét, előbb tudd, hogy megéhezik, mint ő maga és állj
készenlétben bármivel, amit épp megkíván. Ha kell, utazz az afrikai nyomor legmélyére
és játszd el a misszionáriust a kedvéért. Ha kell, vásárolj neki csecsemőt a
harmadik világból. Ha kell, intézd el az aktuális szeretője vízumát. Ne
kérdezz, ne érezz, csak tedd, amit mond. Ne legyenek önálló gondolataid. Pláne
ne legyenek aggályaid.
Nem véletlen, hogy Afrikába érkezvén
elbeszélőnk nem találja meg, amit keresne – gyökerek, identitás,
összetartozás-tudat: ilyesmit csak az találhat, aki önmagában, saját
személyiségében legalább biztos. Aki nem oldódik fel egy másik rávetülő
fényében. Aki nem a lázadásban, a nimbusz lerombolásában látja az egyetlen utat
a szabadulásra. Keserédes könyv a Swing Time – egymástól, szerektől,
rivaldafénytől, bizonyítási kényszertől való függésről; béklyókról, melyeket
nem tudunk levetni; barátságokról, melyeket sem megélni, sem magunk mögött
hagyni nem vagyunk képesek. Függőségeinkről, melyek árnyékában soha nem
találhatjuk meg önmagunkat. Amíg tápláljuk őket, csak elmosódott árnyak
lehetünk – mint amit a borítón táncoló nő alakja vet.
Kiadó: Helikon
Fordító: Dudik Annamária Éva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése