tag:blogger.com,1999:blog-7515639498894840581.post62172638040519095..comments2024-01-12T10:35:29.027+01:00Comments on Könyvvizsgálók: Éjjeli féreg - filmIlweranhttp://www.blogger.com/profile/14587585423430382620noreply@blogger.comBlogger2125tag:blogger.com,1999:blog-7515639498894840581.post-54244231992719913742015-12-31T07:56:36.547+01:002015-12-31T07:56:36.547+01:00Már átadtunk nekik minden hatalmat - szabadon gará...Már átadtunk nekik minden hatalmat - szabadon garázdálkodnak. Ez a film mégcsak nem is újrealista, de viszonylag keveset hazudik. Ellentétben egyébként az amerikai filmművészet nem egy alkotásával. Azt hiszem, egyáltalán nem baj, ha a film nézői szembesülnek ezzel. Mert jelenleg csak ez a hiányérzet van. S amíg pl. a televízióból non stop ömlik a teljesen agyhalott emberek öndicsőítő szennyünneplése, amíg a fogékonyság kisgyerekkortól a teljes gátlástalansággal találkozik, egyáltalában nem baj, ha vannak ezek a filmek, amelyek által kirajzolódik a szociopata, aki vezetni akar. Ezt is meg kell tanulni - s ez független korokon átívelő művészi koncepciókhoz való ragaszkodáshoz. Én írtam a Bűn és bűnhődésről, és kifejeztem a reményem, hogy egyszer talán aktualitása is lesz megint annak a történetnek - amely az ember saját magával való elszámolásáról szól, ahol valójában nem döntő tényező a társadalom, a másik ember, csak a tett, ami az elkövetése pillanatától mindent átformál.<br /><br />Nem baj, ha egyre többen tudjuk: ez a mintázat nem egyetemes. Én azt hívom most szociopatának, ha valaki erre a tükörbe nézésre egyszerűen képtelen. Számomra ez a deviáns - és egyáltalán nem gondolom, hogy a jelenség akármilyen koncepció mentén történő enyhítésével, a bennem sajgó hiányérzet (igazságérzet) jóllakatásával elmesélt (egyébként sokkal gyakoribb) történeteinkkel bárkit befolyásolna ma film, könyv, színház, muzsika. <br /><br />Mindazonáltal nem ez (vagy nem csak ez) a filmes attitűd jellemzi az amerikai filmművészetet, hanem pl. Linklater, Kaufmann - azok a hétköznapi történetek, amelyek nem (így) keresik meg az életünk kezelhetetlenségeit. Hollywood pedig a következő (teljességgel hamis) szuperhős-elégtételmesét szállítja majd, ahogy szokta, amelyek egyébként az ön által említett erkölcsi követelések mellett hazudnak gátlástalanul és olykor kifejezetten intelligensen. Mégpedig elégtételt.shizoohttps://www.blogger.com/profile/03861038462354388666noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7515639498894840581.post-19297576445618363992015-12-30T20:50:52.896+01:002015-12-30T20:50:52.896+01:00Egyszer nézhető középszerű film.
Az tény, hogy be...Egyszer nézhető középszerű film.<br /><br />Az tény, hogy bemutatja a médiavilág sötét oldalát, ugyanakkor kiforgatja önmagából a Bűn és bűnhődés-filmek eredeti koncepcióját. Raszkolnyikov elköveti a bűnt, Raszkolnyikov megbűnhődik. A dosztojevszkiji koncepciót rengeteg könyv és film követte, hol remekebb, hol gyatrább formában. A remekebb megvalósítások közé tartozik Nemes István A bosszú démona c. regénye, ahol kisstílű főhőse, Fürge Calver keményen megbűnhődik a végén. De említhetném Berke Szilárd Szüzek vacsorára c. novelláját is. A lényeg, hogy az erkölcsileg szar emberek elnyerik a történet végén méltó büntetésüket.<br /><br />Később megjelent egy másik tendencia, ami kiforgatta a Bűn és bűnhődés koncepció eredetijét, mondhatni, megfordította az eredeti képletet. Itt az antihős újra és újra elköveti a bűnt, a büntetést nem a katarzis követi, hanem egy még nagyobb bűn elkövetése. Itt is születtek remekművek, mint Stephen King Állattemető c. regénye, ahol a nihil mocsarába egyre mélyebbre süllyedő értelmiségi harmadjára is bűnbe esik, míg a végén elkárhozik.<br /><br />Az Éjjeli féreg a második kategóriába esik: egyfajta anti-Bűn és bűnhődés. Nálam a gond a végkifejlet - és itt bizony ellövök egy spoilert - :a szociopata anti-hősünk egyik bűnt követi el a másik után, és a végén diadalmaskodik. A bűnök elkövetését nem büntetés követi, hanem a diadal. Persze erre lehetne azt válaszolni, hogy ez egy újrealista film, ami azt mutatja, ami a valóság: az empátiahiányos szar emberek diadalmaskodnak az élet különböző frontjain. És persze, tudom azt, hogy pl. a Habony Árpád-féle szociopata aljadékok úgy hagyják el ezt a földi siralomvölgyet, hogy nem lesznek elszámoltatva, ezáltal megbüntetve a társadalom által, sőt gazdagságban és dicsőségben döglenek meg majd a halálos ágyukon. De kérdem én: a filmművészetnek tényleg az a feladata, hogy bemutassa, miként győzedelmeskednek és diadalmaskodnak a bűnöket elkövető szociopaták, nem pedig az, hogy reményt adjon az embereknek, hogy van igazság a földi siralomvölgyben, és ezeket az embereket előbb-utóbb eléri az igazságszolgáltatás? Akkor végül is Raszkolnyikov meg is úszhatta volna Szibériát, és a két áldozat után kereshetett volna egy harmadikat, egy negyediket stb.? Ha az amerikai filmművészet szerint Lou Bloom megúszhatja minden mocskos cselekedetét, akkor miért is küzdenénk az olyan érzéketlen szociopaták ellen, mint Hajdú Péter és Habony Árpád? Ha az Éjjeli féreg c. film szerint hasztalan a szociopaták elleni küzdelem, miért nem adunk át nekik minden hatalmat, és hagyjuk, hadd garázdálkodjanak kedvükre?<br /><br />Mi lesz a következő tanulságos film az amerikai filmművészettől? A következő elkeserítő alkotás talán egy gyermekgyilkos szociopatáról fog szólni: arról, hogyan öl és erőszakol kedvére gyermeklányokat, hogyan cselezi ki a rendőrséget, hogyan tesz szert negatív hírnévre, és hogyan hal meg úgy öregkorára, hogy mindent elért, amit beteges életében kitűzött maga elé? Vagy milyen újabb "sikertörténetet" rak elénk az amúgy egyre cinikusabb Hollywood? Anonymousnoreply@blogger.com